Hasonlíthat Miskolc Koppenhágára

Izgalmas helyszínt választott diplomamunkájához Mircsev Anna. Februárban végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) építészmérnöki karán, az épületkomplexum, amit pedig tervezett, a miskolci Szent István tér mellett épülhetne meg, de persze csak elméletben. A munka az urbanisztika tanszék keretében készült épület­energetikai és épületgépészeti kiemelt szakági munka résszel.

A terület beépítése egyébként hosszú évek, mondhatni évtizedek óta téma. Az ingatlan a HELL cégcsoporté, és nemrégiben még úgy volt, hogy ide épül az Avalon Business Center új irodaháza, amelynek tervei nem igazán feleltek meg a környéken élőknek, környezetvédőknek és örökségvédelemnek. Az építtető Avalon Center Kft. végül visszakozott, nem épül meg a ház. Legfrissebb híreink szerint már tervezik az újat a városvezetés együttműködésével, ígéretük szerint a miskolciak is hamarosan megismerhetik a terveket.

Több diplomatéma

Mircsev Anna diplomaterve mindettől független, és mint látni fogjuk, teljesen más. „Azt akartam bemutatni, hogy szociális szempontból mi építheti a közösséget, mindezt hosszú távon” – jegyzi meg. Több diplomatémát láthattunk az elmúlt években, amelyek hasonló módon közelítik meg a város fejlesztését: fókuszt adnak a lakhatási kérdésekre, a fiatalok oktatására és elvándorlásának megakadályozására, idősek helyzetére, a közösségi élet hiányára, magyarázza Anna. (Példákat is hoz – Megtartóház: Czirják Bence, Bérlakási projekt: Novák-Csomós Orsolya.)

Annáról tudni kell, hogy az urbanisztika tanszéken végzett.

– Itt találtam meg a helyemet, az különösen fontos számomra, hogy az épület teljes városképi kérdéskörét figyelembe vegyük – vallja. Miskolcon a Fazekas általános iskolába járt, majd a Földesbe, fizika tagozatra. Először az iparművészet érdekelte tanára, a nemrégiben elhunyt Fata György hatására, a BME építészmérnöki karát pedig azért választotta, mert úgy látta, hogy a művészeti és a mérnöki szakmaterület egyaránt érvényesül.

Az oktatást mindig a legjobb eszköznek találta mind az egyén, mind a társadalom fejlődésében.

– Egy olyan diák, aki borsod utolsó kicsi falujából érkezett, mi más utat láthat egy szebb életért? Mindig volt olyan tanárom, aki mentorom lett, aki egyengette a pályámat, és ez nagyon sokat jelent számomra – mondja. Mint ahogy az is, hogy az egyetem utolsó félévében kijuthatott Dániába, Koppenhágába az Erasmus-programmal: a Dán Műszaki Egyetemen (DTU) tanulhatott.

A legélhetőbb város

– Koppenhága az egyik legélhetőbb város. Az egyetem pedig híres a fenntarthatósági képzéséről is. Ott tanított Jan Gehl építész és várostervező, Anna miatta választotta a dán egyetemet. A szűken 500 ezer fős városban mindenki igényeit figyelembe vették a 8 éves gyerektől, aki most kezd egyedül közlekedni, az idősig, aki már nehezen közlekedik.

– Nagyon sok a zöldterület, szinte átszövik a várost, ez több száz éves tudatosság eredménye. Ott értettem meg, hogy miért annyira fontosak a közterek. Imádtam, hogy a nőket nem látni magassarkúban, még a szoknyához is sportcipőt vesznek fel, mert mindenki állandóan sétál, biciklizik, fut. Sokuk jellemzője a hygge-életmód: fontosak az élmények, a barátok, az egyszerűség a természet közelsége. Talán mert megtehetik, nem kell aggódniuk, mint egy borsodinak a mindennapos megélhetésért – magyarázza Anna, és megjegyzi, Miskolc is átvehetne saját társadalmára adaptálva építészeti eszközöket az életmód javításának érdekében.

Mentor/inkubátorház

A kint tapasztaltak a szakdolgozatban is megjelentek.

Anna egy mentor/inkubátorház és rendezvényközpont terveit készítette el városépítészeti és tájépítészeti koncepcióval együtt. Bár az építési szabályzat szerint a teljes terület beépíthető lehetett volna – a megelőző épületterv miatt emelték fel korábban a beépítési százalékokat –, ő a munkájában nem élt a lehetőséggel. A projekt több beépítési kérdést is felvetett, például azt, hogy milyen jövőbeni városléptéket szeretnénk látni Miskolc egyik utolsó belvárosi beépítetlen területén.

– A meglévő építészeti értékeinket, mint az avasi református templom, a főutcai lakóházak, az Erzsébet-fürdő, nem szerettem volna elnyomni – utal a tervezett épület környezetére.

Új városközpont

– Ez a terület egy új városközpont lehetne, hiszen az most nincs Miskolcnak. Édesapám 70 éves, és állandóan arról hallok, hogy a 80-as években milyen nagy élet volt a városban. Emlegeti az Avas szállót, hogy milyen volt sportmeccsekre járni, és a rengeteg más programot, melyek által nyüzsgött a város és élet volt az utcákon. Ezt is vissza szerettem volna adni valahogy. Amikor bejártam a helyszínt, láttam, ahogy egy nő az avasi templom felé vezető lépcsősoron edz. Ez megfogott, ezek szerint a sportra igenis igény lenne. És folyamatosan a fejemben jártak Koppenhága terei, amelyek szinte azt kiáltják: lépj interakcióba, használd a területet, maradj kint!

Azt fontosnak tartotta, hogy az épülete vonja fel a figyelmet a hegyre, az avasi műemlék templomra, így a meglévő régi és a tervezett új épület ahelyett, hogy egymást elnyomnák, egymást erősítik. Emellett a tervet meghatározta a két közeli tér, az Erzsébet és a Szent István terek. Ezek az év nagy részében kihasználatlanok, ám az éves fesztiválok, nagyobb események programjait ott tartják. Ezért gondolta, hogy azokhoz nem nyúl, inkább belső közterületet alakít ki.

Anna mutatja is a terveket: a két szárnyból álló épület egy parkot ölel körbe.

– Az épület a Kálvin János út felől, a Szent István tér és a főutca felől is megközelíthető, hogy minél jobban használják a kialakított közteret is.

Az alaprajzon látszik, hívogat a belső köztér játszótere, a rengeteg zöldfelület. Kialakított egy futóutat, amely egyrészt megkerüli az épületet, majd továbbmegy a városháza felé, a Szemere-kertnél tenne egy kört, és úgy jön vissza. A futóút egy bicikliúthoz csatlakozik.

Az épületnél alapvető szempont a fenntarthatóság, első ponttól célja volt a nap és szél energiájának passzív módon való felhasználása. A termek, nyílászárók és átriumok által természetes szellőzés jön létre az épületben, amely csökkenti az energiafogyasztást.

Az épület egyik szárnya maga a mentorház. A földszintre kívülről is jól be lehet látni a belső köztér felől, hogy az arra sétáló elgondolkozzon: a következő héten akár ő is eljön ide egy programra.

A mentorházban a földszinten mentális készségfejlesztés folyik például diszlexiás gyerekek számára, az emeleten fizikai készségfejlesztés: gyógytorna. Az épületben délelőtt oktatás van, délután és hétvégén viszont inkubátorfunkciót kap, startupok vehetik például igénybe, irodák bérelhetők itt. A tér átalakítható, lehet 3-4 de akár 10-30 fős is igény szerint, ha éppen nagyobb projektről van szó. Maga a mentorház funkció – mint korábban említette – nagyon fontos Annának: úgy látja, sok gyereknek csak így van lehetősége elérni céljait, mert külső vagy családi támogatásra nem számíthat.

A másik szárny földszintjén rendezvények lehetnének, akár városi események programjai, az emeleten pedig kávézó, egyik terasza az Avasra nyílik. Ide már a turisták hozhatnák a pezsgést, a nyüzsgést.

Mintaprojekt lehetne

Kérdezzük, válhatna-e szerinte élhető város Miskolcból.

Egy ilyen ház és környezetrendezés, mint az övé egyfajta mintaprojekt lehetne, válaszolja, persze tudja jól, hogy ez csak egy „álom”, egy magánterületen sosem épülhetne meg, hiszen nem kifizetődő.

– Abban hasonlítunk Koppenhágához, hogy sok a zöldterületünk és a közterünk, ha ezeknek nincs is meg a funkciójuk. Ezeken kellene a jövőben fejleszteni – mondja.

Kérdezzük, őt hová köti majd a jövő. Megtudjuk már egy jó ideje dolgozik önkéntesként Miskolcon, az Észak-Keleti Átjáró Egyesületnél egy Vasgyárral kapcsolatos projektben (erről később beszámolunk – a szerk). A jövőben mindenképpen szeretne Miskolcon is munkát vállalni, azonban jelenleg egy budapesti cégnél helyezkedett el.

(A borítóképen: Mircsev Anna terve a mentor- és inkubátorházról, háttérben a műemléktemplom)