Az út, amelyet nem folytat tovább

Miskolc - Kiss Pál Tamás a harmadik nagy pofon után más pályára állt az autóversenyzésről.

A miskolci autóversenyző Kiss Pál Tamás nagy döntést hozott: 19 év után úgy döntött, ebben a formában nem folytatja, saját csapattal nem vág neki a következő évnek. A 26 éves sportember december elején megházasodott, és a család és a civil munka felé fordul. Hacsak nem kap egy gyári csapattól ajánlatot – amire saját elmondása szerint csekély az esély –, felhagy az autóversenyzéssel. Azok után, hogy formaautózásban eltöltött éveket követően, az elmúlt három évben a rallycrossban a legsikeresebb magyar versenyző lett, hiszen az országos bajnoki cím begyűjtése mellett az Európa-bajnoki sorozatban bronzérmet szerzett.

– Azt az utat, amit eddig jártam, hogy saját csapattal vettem fel a küzdelmet nemzetközi szinten gyári és félgyári teamek ellen, nem folytatom tovább, befejeztem. Van egy reménypont, ha adódik lehetőség beugró szerepre egy gyári csapatnál, akkor nem valószínű, hogy nemet mondnék, de erre minimális az esély. Ha az első éves hobbygokartot is ideszámolom, akkor 19, versenypályán eltöltött év van mögöttem, de el kell engedjem ezt a vágyat, álmot, ezt a reménytelen küzdelmet, aminek mindent alárendeltem az elmúlt években – mondta Kiss Pál Tamás, majd így folytatta: – Egy versenyzői karrier építése nagyon sok áldozattal jár, hogy mást ne mondjak, az idei szezon után tudtam először elmenni úgy pihenni, hogy ez a kikapcsolódás elérje az egy hét időtartamot. De ezt nem panaszként mondom, mert élveztem, amit csináltam. Közben kaptam pofonokat, nem is egyet, korábban két nagyot, de az idei, a harmadik után nem vágyom újabbra.

A pofonokról

Az első ütés, elmondása szerint akkor érte, amikor a Renault formaautózásban azt írta be a személyi lapjára, hogy nincs támogatója, amikor részt vehetett egy teszten, amelyet a Forma–1-es Reanult istálló utánpótlást támogató program keretében hívtak össze. Az anyagi háttér megjelenítésének hiányában hozzá sem szóltak, hiába voltak jobb időeredményei, mint a többi résztvevőnek, és a végső döntést sem közölték vele. A második arculcsapást a Német Túraautó Bajnokság (DTM) küszöbére érve szenvedte el, amikor az egyik csapat, ahová eredményei alapján hívták, végül mégsem őt választotta, és mindez úgy derült ki, hogy miután a saját telefonjáról saját számával hiába hívta az illetékest, nem tudott beszélni vele – a korábbi napi kapcsolat ellenére –, csak amikor rejtett számról próbálkozott.

Azt az utat, amit eddig jártam, hogy saját csapattal vettem fel a küzdelmet nemzetközi szinten gyári és félgyári teamek ellen, nem folytatom tovább." Kiss Pál Tamás

– A harmadik pofon nyár végén ért. A franciaországi verseny után kezdett kirajzolódni, hogy a Peugeot gyári csapatánál a nagy ígéretek ellenére nem lehet pilótaüléshez jutni. Hiába értünk el a csapatunkkal jó eredményeket, ár-érték arányban a legjobbat, vagyis viszonylag kevés pénzből, nemzetközi szinten jegyzettet, az egyéni karrier a gyártót nem érdekli. Ezeket ugyanis nagyon sokszor felülírják egyéb érdekek és bebetonozott kapcsolatrendszerek. Le vannak osztva a támogatások, és hálásnak kell lennem azoknak, akik ebben nyitogatták a szemem, és amit néhány éve még nem vagy csak nem tisztán láttam, most már világos számomra. Nem mindegy, hogy valaki melyik országban született, milyen cégek állnak mögötte, vannak-e közöttük multik, és hogy ezeknek a támogatóknak milyen a gazdasági erejük – fejtegette Kiss Pál Tamás. – Az elmúlt hónapokban egyre többször tettem fel magamnak a kérdést: miért rendeljek alá mindent a versenyzésnek, ha nem az eredmény, a pályán elért idő, helyezés számít? Éjt nappallá téve dolgoztam azon, hogy egy teljes év Eb-szereplés után világbajnoki csapattá nőjük ki magunkat, vagy legalább teljes gyári támogatást kapjunk, de ezt nem szavazták meg nekünk. Pedig elértünk minden célt, amit magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítettük ezeket. Vagyis a csapat tagjaival együtt emelt fővel búcsúzhatunk. Mindenkinek nagyon hálás vagyok a támogatásért, nagyon köszönöm, hogy segítettek eljutni a csúcsra, de itt kell abbahagyni, és büszkén mondani azt, hogy elég.

- Berecz Csaba -

A jövőről

– Akik ezt a kérdést feltették nekem mostanában, azok közül sokan meglepődtek a válaszomon, azon, amikor azt mondtam, hogy a munka fog előtérbe kerülni. Mert a versenyzés mellett dolgoztam is, előtte pedig 3,5 év alatt műszaki menedzseri főiskolai diplomát szereztem, miközben sokan azt gondolták, hogy csak a versenyzésnek éltem – válaszolta a miskolci autóversenyző. – Jelenleg is egy vegyipari cégnél dolgozom, kereskedelmi vonalon, a beszerzés, az ellátás, az értékesítés tartozott már hozzám, jelenleg az ellátási lánc pozícióban dolgozom. Remélem, emellett lesz időm arra, hogy a közeljövőben könyvet írjak az autóversenyzésről, ami nemcsak a pályán eltöltött percekről szól majd, hanem a szponzorkeresés ,,szépségeiről”, tapasztalatairól, továbbá a versenysporttól elválaszthatatlan médiáról és a magánéleti kihívásokról, lemondásokról. Mivel itt sötét oldalak is vannak, és ezeket saját megélt élményeimmel tudom illusztrálni, biztos vagyok benne, hogy érdekes bepillantást tudok nyújtani az autóversenyzés világába.

[related-post post_id="3645043"]

[related-post post_id="3622148"]

[related-post post_id="3620099"]

[related-post post_id="3605818"]