I love CineFest!

A CineFest megmutatja, hogy igenis lehet és kell életet lehelni egy vidéki nagyváros működésébe. Kishonthy Zsolt írása.

A diósgyőri várban rendezett programokat leszámítva Miskolcnak három jelentős fesztiválja van. Az egyik zenével, a másik evéssel, a harmadik, a CineFest pedig a filmmel foglalkozik. Anélkül, hogy különösebb filmrajongónak tartanám magam, hozzám ez utóbbi áll legközelebb, sőt mondhatnám, rajongója vagyok. Magával ragadó az a hangulat, amit a szervezők varázsolnak erre a tíz napra Miskolcra, és erre a hangulatra – legalább időnként – nagy-nagy szüksége van a városnak.

A CineFest megmutatja, hogy igenis lehet és kell életet lehelni egy vidéki nagyváros működésébe.”

A nagyvilág köszönt be ilyenkor hozzánk, mint amikor reggelente tágra nyitjuk az ablakot, had ömöljön be rajta a napfény. A roppant változatos felhozatal, az újabb és újabb szekciók nemcsak a szakembereknek, de nekünk, átlag filmnézőknek is sok élvezetet nyújtanak. Bár voltak korábban is filmmustrák Miskolcon a korábbi évtizedekben, a CineFest magja hullott a legjobb talajra, szökkent szárba, és mostanra az ország legjelentősebb fesztiválja lett.

Azért is nagyon fontos találkozni a nagyvilággal néha, mert anélkül beszűkül a tudat, relativizálódnak az értékek, elveszíthetjük a mércét. Azok a városok, amelyek nem számítanak jelentősebb kultúrcentrumoknak (mint például Miskolc) és nem tartanak fent folyamatos és valamelyest szoros kapcsolatot a külvilággal, hajlamosak a befelé fordulásra. Veszélye ennek, hogy a (például) kulturális, művészeti életben kialakul az akol meleg, otthonos, baráti világa, amelyben a mi kutyánk kölyke a legszebb állat.

Amikor egy városi kiállítóhely, amely a legjelentősebb, tehát mértékadó hely a városban, az éves programjának 90 százalékát helyi vagy helyi kötődésű művészek kiállításaival tölti meg, akkor ott nagy baj van.

A világra való nyitottság, a szellemi frissesség és a bátorság soha nem hiányozhat egy város kultúraszervezőinek vagy -közvetítőinek munkájából.

A CineFest megmutatja, hogy igenis lehet és kell életet lehelni egy vidéki nagyváros működésébe, kellenek az ünnepek, amikor nem magunkhoz mérjük magunkat, hanem bátran odaállunk a nemzetközi mezőnybe.

A sokoldalú és virágzó személyes kapcsolatokat semmi nem pótolja, enélkül képtelenség is lenne egy ilyen remek fesztivált lebonyolítani és működtetni. Amikor mindenki érzi, hogy feltöltődés ez a tíz nap, hogy mély nyomokat hagy bennünk egy-egy film, vagy az utána következő, whiskyzés közbeni beszélgetések, akkor jövünk csak rá, hogy a művészet mennyire teremtő erő, hogy milyen energiákat nyerhetünk belőle.

Ezt gyakran elfelejtjük.

De sajnos nem csak mi, hanem a politikusok is, amikor olyan szűkmarkúan osztják a közös pénzt a kulturális, művészeti területekre. Tudjuk persze, hogy az ide való befektetés elég lassan térül meg, nem is évek, hanem csak évtizedek vagy emberöltők alatt. De pontosan a bennünket körülvevő világ mutatja a példát, saját történelmünk, a múzeumokban összegyűjtött tudás, kulturális hagyományaink, művészeti életünk, épített örökségünk, mind-mind egykori, messzire tekintő gondoskodás eredményei.

Az értékek teremtése is minket gazdagít, de gyermekeink, unokáink is használják majd azt, amit rájuk hagyunk.

Munkahelyem, a MissionArt Galéria 26 éve született meg ebben a városban, azóta kiállításainkkal bejártuk a világot, vittük a hírét Miskolcnak, de mindig jóleső érzéssel tért az ember haza, vissza a városba.

Milyen furcsa, hogy még a nem különösebben szeretett Avas-déli lakótelep látványa is megdobbantja az ember szívét, amikor délután vagy este, vonaton vagy országúton Miskolchoz közelít.

Nem hiszem, hogy túlzott szentimentalizmus lenne azt állítani, hogy rengetegen szeretjük ezt a város.

Részben ezért, részben a CineFest Filmfesztivál remek eredményei miatt is alapítottunk most egy díjat, amelyet egy új szekció, a Cine New Wave nyertes rendezője vehet majd át, és mivel a legszebb képi világért jár a díj, minden évben egy jelentős magyar művész alkotása lesz majd a jutalom.

Ez évben Seres László műve kerül átadásra, tessék eljönni megnézni, a falon látható, a nagyterem bal oldali bejárata mellett.

- Szerzőnk művészettörténész, a MissionArt Galéria társtulajdonosa -