2016.11.11. 13:21
Felkel a Nap
<em>Az emberek pedig, eléggé el nem ítélhetően, mindig most akarnak jobban élni, ez az egy életünk van elvégre</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Az emberek pedig, eléggé el nem ítélhetően, mindig most akarnak jobban élni, ez az egy életünk van elvégre. Bujdos Attila írása.
„Bármi történjék is, a Nap reggel fel fog kelni, és továbbra is Amerika lesz a Föld legnagyszerűbb országa.” Ezt mondta a hivatalban lévő amerikai elnök, lélektani szempontból talán még érthetően is, hogy miért. Van élet a választás után, van valami beláthatóan nagyobb, mint a verseny az elnöki posztért vagy mint a saját személyünk. Ezt üzenni a mértéktartó politika felelőssége, ezt belátni és megtenni, amit ebből fakadóan kell: a nemzet szolgálata maga. Ha valaki ezt tudja, és így is tesz, gondolom, nem alaptalanul használjuk rá a tünékeny időben a „politikusi nagyság” kifejezését.
Az idézett mondat igazsága ezúttal azonban nem csupán filozófiai szempontból kérdőjelezhető meg (állíthatjuk-e bármiről az életben, hogy a jövőben is úgy lesz, csak mert eddig rendre megtörtént), de praktikus kérdéseket is felvet.
Meddig terjed a tudásunk arról, ami lesz?
Az amerikai elnökválasztás eredménye azért is lehetett ennyire megdöbbentő, mert a világ nem erre készült: akik végül eldöntötték, hogy mi legyen, azoknak a szavazóknak a véleménye, az ebből fakadó elvárása és az emiatt várható szándéka nem jelent meg hangsúlyosan a felmérésekben. Hogy miért nem, talán erre is választ kapunk egyszer, mert túl azon, hogy érdekes, de fontos is lenne tudni: egyszerű tévedés, pontatlan mintavételi eljárás vagy egy tudomány érte el a teljesítőképessége határait. A bizalom tűnt el a politikai klímából, ezért nem voltak biztosan tudható tények, amelyekből kalkulálható lett volna ez a fejlemény. Vagy ha nem ezek miatt, akkor miért. Búcsút kell-e mondani valaminek, ami eddig működött. Vagy nem kell.
Olvashattuk az első tanításokat a történtekről: az amerikai elnökválasztás eredményében az elitellenesség öltött testet, a politika számára tehát a legfontosabb tanulság, bárhol éljünk is ezen a világon, hogy figyelembe kell venni, mi az emberek akarata. Nem tudom, lesz-e mélyrehatóbb elemzése ennek a helyzetnek, vagy ezt olyasfajta üzenetnek találják majd akik a jövőt tervezik, amit a jövő tervezésekor nem szükséges már mélyebben elemezni, mert ez az új origó. Érdekesnek ígérkezik, mi következik ebből az eltérő élethelyzetek miatti térben: a politika – az elit részeként – általában a jövőre tekintve szolgálja a jelent, ezt szokták még fejlődésnek, haladásnak is nevezni. Az emberek pedig, eléggé el nem ítélhetően, mindig most akarnak jobban élni, ez az egy életünk van elvégre, és ebben a felfogásban nem mindig a jövőé a hangsúlyos szempont.
