Kerülő

A tudásra mindenkinek szüksége lenne, ez az ideális állapot, kérdés, ki mennyit képes felismerni ebből a szükségből. Bujdos Attila írása.

Egyre súlyosabb probléma az iskolakerülés. A Magyar Nemzet az adatok mélyére nézve írja azt, hogy a jelenség elsősorban a hátrányos helyzetű vidékek általános iskoláiban figyelhető meg – nem is kell messzire mennünk, ha szeretnénk megfigyelni: toronymagasan „vezet” Borsod-Abaúj-Zemplén.

Ennyiből nem tudni persze, rendszerhibára mutatnak-e rá a tények, vagy az egyéni életutakban jelenik meg valami rossz minta követése. Mindenesetre olyasminek tűnik ez, ami további vizsgálatot érdemelne. Különösen, mert maga a statisztika, gondolom, a matematika szabályai szerint egyébként javuló helyzetről számol be. A kiegyenlítődés miatt teheti: a középiskolákban ugyanis egyre kevesebb a hiányzó. Úgy tűnik, azért, mert leszállították a tankötelezettség korhatárát 16 évre, és például így hamarabb megválhatnak az iskolák a problémás esetektől. Aki nem jár iskolába, nem is lóghat. Hát, valahogy így. Hiába a súlyos következmény az iskolakerülésért – a családi pótlék megvonása –, mégis ez van.

A tudásra mindenkinek szüksége lenne, ez az ideális állapot, kérdés, ki mennyit képes felismerni ebből a szükségből. És ha valaki magától nem képes rá, milyen segítséget kap a ráébredéshez. Ismert, hogy az oktatási kormányzat azzal indokolta az iskolák 2013-as államosítását: így válik egyenlő eséllyel hozzáférhetővé a tudás, mindenhol. Most az iskolák fenntartásában a további állami szerepvállalást indokolva megint előkerül érvként az egyenlő feltételek biztosításának szándéka.

Ez egyébként nagyon is pártolható akarás, megjegyzem, az egyenlő esély is többféle lehet. Aki ilyet adna, mit szeretne: teljes hozzáférést az összes oktatási szolgáltatáshoz mindenki számára? Vagy azzal is számol, hogy sok helyen nem is értenék, miről van szó, hiszen hátrányt, esetenként óriási hátrányt kellene ledolgozni már a megértéshez is.

Biztosan sokan hallották már a gondolatmenetet a különféle hazai, jövőre vonatkozó vitákban, hogy az új generáció világlátott, nyelveket beszél, nem béklyózza mindaz, amibe az idősebb korosztályok simán beleragadtak. Megy arrafelé, ahol boldogulhat. Számukra nem szorul bizonyításra, hogy a megszerezhető tapasztalat értékes – a tudás: hasznos. Vannak viszont, akik a felvetésig sem jutnak el: mik lehetnének egyébként, ha tudnának úgy gondolni az iskolára, ahogyan a náluk mindenképpen sikeresebbek, ha tényleg ugyanazt vehetnék ki az iskolarendszerből, mint mások, akarnának és képesek is lennének megdolgozni érte. Ha nem így van, attól nem is lesznek többek.

Ha egyre többen hagyják ott az iskolát anélkül, hogy lenne bármilyen képzettségük, az pedig kinek jó.

- Bujdos Attila -