Ismeretlen ismerős

Van egy kedves ismerősöm. Mindketten odavagyunk a lovaglásért és a lovakért. Igaz ő „nem középiskolás fokon” űzi azt, amit én talán még általános iskolás szinten se. Korábbi edzője, Fazekas Karcsi révén kerültünk kapcsolatba két évvel ezelőtt. Megadta a telefonszámát és hozzáfűzte, hívd nyugodtan, meglátod, kedves, tehetséges fiú. Novák Krisztina írása.

Igaza lett. Számára elhanyagolható problémámnak odaadó figyelmet szentelt, pillanatok alatt megoldotta a gondomat és kedvesen javasolta, találkozzunk személyesen is, ha legközelebb Pesten járok. A Facebookon is ismerősök lettünk, sokszor osztja meg lovas tapasztalatait a Messengeren keresztül is.

Szégyellem, de néha, mintha irigy lennék, milyen szerencsés és sikeres ez a harmincas srác. A személyes találkozót még nem sikerült összehozni, de mindig megegyezünk: majd legközelebb.

Olykor furcsán viselkedik. Nem veszi fel a telefont, eltűnik, de utána mindig ír. Tudom, gyakran jár külföldi továbbképzésekre, dolgozott a Nemzeti Lovas Programban, elfoglalt. A múlt héten rácsörögtem. Idősebb és furcsa férfihang szólt bele, majd csupán annyit mondott, Gergővel már nem tud beszélni, pár nappal ezelőtt meghalt.

Nem tudtam megszólalni. Az édesapjától, mert vele beszéltem, megtudtam, két éve küzdött a rákkal.

Volt egy kedves ismerősöm. Bokodi Gergelynek hívták…

- Novák Krisztina -