A művészet kirándul

Ugye mindenki ismeri a magyar, vidéki, hangsúlyosan nem városi, és nem is a professzionális könnyűzenei terepen megtermett fesztivál alapreceptjét: evés-ivás, azért lehetőleg jó színvonalon, nagyszínpad, kisszínpad is még esetleg, ha futja rá, néhány húzónév napközben, amikor dög meleg van, meg helyi főzőcske, népdalkörök, iskolások, akármi, ami ott helyben összejön. Kiss László írása.

Nehogy eszébe jusson a kedves olvasóknak, hogy leszólni szeretném mindezt. Az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt majd két évtized alatt történt a magyar vidéken, hogy szinte mindenütt megteremtődtek a karakteres helyi rendezvények, fesztiválok, falunapok. Ezek a megmozdulások a helyieké, saját ünnepek, nem is kell, hogy mindegyik eljusson a fesztivál rangig, mert nem ez a cél.

A jövő nagy kérdése persze az, hogy vajon hat-e ez majd a turizmuson túlmenően egy-egy falu, vidék életére?"

De van valami egész más is, ami sokkal több annál, mint amikor a sátrakból kihullámzó töltöttkáposzta-illatra összefut a nyál a szánkban és elballaghatunk az immáron abszolút iható helyi itókát kínáló standig is zeneszó mellett. Megjelent a magas művészet maga, eljön az udvarokba, a fészerek mellé, letelepszik és nem zavarja, ha adott esetben családias az egész, hiszen nem is férnének ott el többen.

Számos nagyszerű példát láttam erre és nemcsak a Művészetek Völgyében vagy a villányi Ördögkatlanban, hanem itthon is. Mádon már régóta kis képzőművészeti centrum alakult ki a Tokaji Borbarátnők Galériájában és a Demetervinnél, ahol fellépők is színesítik a gyakori programokat. De a zsinagóga és a hajdani rabbiház is élő és eleven. De innen pár kilométerre Tállyán a Tállyáért Egyesület és az Oroszlános kitartó működtetői egyértelműen letették a voksot a művészet és a borvidék összeházasítása mellett. (Nem elírás: nem házasság, hanem házasítás, ahogy a különféle borokból egy új bort alkotnak).

Egyszóval itt a Művészetek Völgye csapata segítségével péntektől hétfőig furcsa és izgalmas dolgok történtek. Mozi nyílt a Maillot-kastélyban, a római katolikus templom komolyzenei koncertek színhelye volt, és színház-közösségi ház is indult az Újszínházzal, a Momentán társulattal, a Manna produkcióval. Kiállított a Hybridart és a Hello Wood csapata is. Lackfi János, Kárász Eszter, Cserna Szabó András, Nyáry Luca, sokan eljöttek a hétvégén, hogy azt a különös pluszt itt, Hegyalján adják át, amit az intimitás, spontaneitás, testközelség jelent, azt a művészetélményt, ami lassan eltűnt az évszázadok során.

Nem szeretnék filozofálni ezen sok oknál fogva, főleg, mert sokakkal ellentétben a művészetről nem gondolkodom úgy, mint a fociról, hogy mindenki ért hozzá. Csak afféle ösztönös műkedvelőként gondolom, hogy abba a résbe, terepre tud benyomulni a művészet, akár az abszolút születő alternatív is, amit a vidék mindennapi életéből kihalt népművészet hagyott. Érdekes látni a kihalt, de minimum már nem a régi szerepüket játszó udvarházakat, portákat, ahogy pezsgő élet tölti ki tereiket, valami, ami itt idegen, de valahogy mégsem az. A jövő nagy kérdése persze az, hogy vajon hat-e ez majd a turizmuson túlmenően egy-egy falu, vidék életére, gondolkodásmódjára? Ha igen, hogyan?

- Kiss László -