Kedvencek megmentője

A megfeszített munka, a rengeteg befektetett energia, erős civil és mérsékelt önkormányzati szerepvállalás mellett sajnos a kóbor, gazdátlan, elhagyott állatok száma folyamatosan növekszik. Pap Gyula írása.

„Kutyafronton” van a jelenségnek évszak-függősége is, a telkes szezon befejeztével sokan megfeledkeznek a nyáron jószolgálatot tett ebük gondozásáról és a gyakran csapatosan kóborló állatok előbb-utóbb valamelyik állatsegítőnél kötnek ki. A kapacitások végessége folytán azonban időnként kénytelenek létszámstopot hirdetni, de sajnos ilyenkor már késő a fejéhez kapni a korábbi kedvence elhelyezésével hoppon maradt kutyatartónak. A fajtaválasztással is vannak problémák, de talán a többségnek már lejött, hogy „panelben ne tartsunk berni pásztort.” Vélhetően mindenki hallott már az ivartalanításról – sokan azt is tudják, hogy nem olcsó mulatságról van szó –, és van, aki még azzal is tisztában van, hogy a nem kívánt szaporulat blokkolásával kutyája egészségét is védi.

A menhelytelítettségi problémára látszólag egyszerű a megoldás: fokozni kell az önkormányzati telepek számát, és például az ebadót ivartalanításra költeni. Ehhez azonban nem a kutyáknak kell változni, hanem a tartóiknak. Elsősorban fejben.

Pap Gyula