Egymillió

A vírus ártott az embernek, a gazdaságnak, az országnak. Sokan kerültek bajba, és menteni kellett, ami menthető. Vakcinával az embereket, „tőkeinjekcióval”, támogatásokkal a munkahelyeket. Volt, akiken lehetett segíteni, másokon nem. Aki tehette pályát váltott. Ideiglenesen vagy végleg. Színészek mentek el pizzafutárnak, menedzserek árufeltöltőnek. A vendéglátóipart is takaréklángra csavarta a pandémia, nem lévén vendég. Aki tudta, megtartotta a dolgozóit, aki nem, nem.

Most beindult a várva várt nyári turistaszezon, végre pörög a vendéglátás. Próbáljuk bepótolni a járvány miatt elmaradt kirándulásokat, a vállalkozók a hiányzó bevételeiket. És kiderült, hogy nincs elég szakember. Az járt jól, aki áldozott arra, hogy a bajban is megtartsa a munkatársakat, saját zsebből vagy kihasználva az állami segítségeket. És futhat az emberek után, aki arra számított, hogy úgyis mindig sorban állnak a munkáért. Nem állnak. Elmentek máshová, itthon vagy az EU-ban. A munkaerő szabad áramlása, ugye. Aki ezzel nem számol, könnyen hoppon marad. Balatoni éttermek már egymillióért keresnek szakácsokat. Tanulságos. Legfőbb érték az...