Fát fáért

Az anyagmegmaradás elve szerint ha valahonnan elveszünk valamit, és másik helyre tesszük át, akkor egyenlőtlenség alakul ki, és ugyanolyan értékű mennyiséget el kell helyeznünk a hiányt szenvedett helyre, hogy az egyensúlyt fenntartsuk. Ez abban az esetben is érvényes, ha az a bizonyos elvett mennyiség hulladéknak számít, és egyenértékű hasznos anyagként nem jelenik meg sehol máshol.

Előszeretettel hangsúlyozzák építkezéseknél, amelyek, teszem azt, fakivágásokkal járnak, hogy ugyanannyi vagy több, néhány esetben kétszer annyi csemetét ültetnek el kárpótlásul. Ritka azonban az, hogy ilyen esetben közmeg­elégedés kísérné az ilyesfajta bejelentést, hiszen egy évtizedek óta fejlődő, egészséges, árnyat adó és oxigént előállító fa nehezen helyettesíthető akárhány csemetével, amely csak hosszú évek múlva nyújtja ugyanazt a „szolgáltatást”. Ilyenkor kárt szenved a megmaradás elve.