A küldetés

Nem ez volt az eredetileg beütemezett időpont, de örültem neki, hogy hamarabb túl lehetek rajta, felszabadító élmény volt. A háziorvosom szabadságra megy, ezért jelezte, hogy ha szeretném, beolt hamarabb, vagy miután visszatér a munkába, ahogyan nekem jobb. Majd azt is hozzátette, hogy igyekszik mindenkihez alkalmazkodni, de ez nagyon nehéz feladat. Egész nap telefonál, naponta ötven-hatvan emberrel beszél – közben rendel is – és a páciensek legtöbbjének vannak aggályai, igényei. Egyszerűen nem tud mindenkinek eleget tenni. És valljuk be őszintén, mi sem tudnánk. Ez lehetetlen küldetés. A váróban meg megy a szokásos elégedetlenkedés, türelmetlenség, szóval hozzuk a megszokott formánkat. Arra senki nem gondol, hogy az orvos is ember, neki is jár(na) a pihenés, amiből az elmúlt hónapokban nem sok jutott. És igen, ő is szeretne elmenni szabadságra, mint ahogyan mi is. Ha egy kicsit toleránsabbak vagyunk vele és másokkal is, nekünk is jobb lesz. Kipróbáljuk?

Kapcsolódó cikk:

A többség elmegy a második oltásra is