Felednénk

Reggel hallgatom a rádiót, délben a tévében nézem a híradót. Aggódva értékelem a számokat. Most éppen javul a járványhelyzet, de még mindig több mint 4400-an vannak kórházban és 330-an lélegeztetőgépen a koronavírus okozta betegség szövődményei miatt. Újabb számok csatlakoztak a régiekhez, amelyek már arról szólnak, hogy hány vakcina érkezett hazánkba, és hány embert oltottak be eddig.

Vannak, akik már utazási prospektusokkal vigasztalják magukat. A tengerpartok, a mesebeli várkastélyok és a hűvös hegyek látványa kicsit feledteti a hétköznapi félelmeket. Foglalni még nemigen mernek, mert nem tudni, mikor szabadul fel a világ a vírus fogságából. Az biztos, hogy nagyon furcsa lesz, ha újra szájmaszk nélkül járhatunk az utcán, ha a langyos nyári estén este 10-kor is az étterem teraszán ülhetünk, és a nyári színház nézőtere megtelik emberekkel. Mert kicsit már elfelejtettük, hogy az a természetes, és nem ez az elzárkózós, szorongató világ.