Hitel

Méhes László

Forrás: ÉM

Fotó: Vajda János

Egy 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált magyar orvos nem sokkal a 2008-as pénzügyi világválság kirobbanása előtt azt állította: bolond volt, hogy az 1970-es években nem vállalta az adósságot, mert például az ingatlanbefektetések révén mérhetetlenül gazdag ember lenne. Csakhogy ő még úgy gondolkodott, ahogy a szülei, „banktól pénzt nem veszünk”. Hitelre soha nem vállaltak kockázatot a bizonytalan jólét ígéretéért cserébe. Megdolgoztak az egykori családi gazdaságért, amit aztán végül mégiscsak elvittek a szocialista közösbe, ellenszolgáltatás nélkül.

Régen volt. Másnak ez már nem is érdekes, hiszen egy jogállamban a magántulajdont nem vehetik el politikai felhatalmazásra. Bizakodva szerezhetünk ezért anyagi javakat, ha nyakunkba vesszük ezzel együtt a birtoklással járó nyűgöt is. Különösen, ha a tulajdon megszerzése egy pénzintézet nem minden érdek nélkül kihelyezett hitelének (is) köszönhető. Ezért fizetünk, ha jön a válság vagy éppen a koronavírus-krízis. És fizetünk, ha közben csökkentik a bérünket, hiszen az adóssággal terhelt birtok is a miénk.

Az év végéig tartó hitelmoratórium most lélegzetnyi időt adott sok tízezer adósnak. De hogy az esetleges egyéni válsághelyzetek megoldására elégséges lesz-e, én nem tudom…