2021.10.27. 07:02
Mese
Tündérkert. Meseszerű. Nemcsak maga a kert, hanem a története is.
Egyszer volt egy rémes, szemetes terület, majd jött egy vállalkozó, aki bérbe vette, és csodát teremtett. Gyönyörű parkot, pici ékszerdobozt a Diósgyőri vár környékén. Egész Miskolc imádja, azt mondják, végre egy hely, ahová el lehet vinni a távolról érkezett ismerőseinket, ahol jó sétálni, kikapcsolódni. És ha a felújított várat egyszer átadják, még tovább nőhetne a Tündérkert népszerűsége.
Itt vége is lehetne a szép mesének, de jön a bonyodalom. A vállalkozó ugye csak bérli a területet, de megvenné. Mert sok-sok pénzt fektetne még be, de miért építsen például fedett korcsolyapályát, ha nem biztos, hogy neki térül meg a rászánt összeg? A város, akié a terület, akár oda is adná, ám a föld egy része vízbávisvédelem alatt áll. Nem adható el. Papír is van róla. Ez minden miskolci érdeke.
Most már csak az a kérdés, mit tesz a vállalkozó. Marad? Felszedi a kertet gyeptéglánként? Elviszi máshová? Megteheti? Nehéz ügy. Jó lenne, ha happy enddel végződne a mese. De vajon végződhet-e?