A macska-egér küzdelem vége az lett, hogy száznyolc pontot termelt a DVTK

Miskolc - Diósgyőri győzelemmel kezdődött a női kosárlabda Coop Magyar Kupa nyolcas döntője.

A finálé első, matinénak nevezhető találkozóján úgy négyszázan „szorongtak", a küzdőtér - ahová az iskolásokat ültették - azonban jól mutatott. Mindenkit meglepett, hogy a diósgyőriek pár másodperctől eltekintve, négy percig nem tudtak a gyűrűbe találni. Ennek egyetlen oka volt, éspedig az, hogy lámpalázasan céloztak, holott minden szempontból élvezték a hazai környezetet, szurkolóiktól óriási támogatást kaptak. Azt persze már ekkor is sejteni lehetett, hogy a Zalaegerszeg számára csak addig marad meg ez az idilli állapot, amíg Czankék nem kapják el a fonalat.

Helyreállt a rend

Az ebéd utáni piros-fehér alvás tíz pontos ZTE-előnyt hozott (8. perc: 17-7) és ez azért túlment a tűréshatáron. A fehér mezben labdázó NKK-sok közül többen is furcsa mozdulatokkal pattogtattak, harmóniájuk hiányát viszont lelkesedéssel, nyugalommal és minden mindegy alapú játékkal kompenzálták. A DVTK végül kihozta ikszre az első felvonást, köszönhetően a higanymozgású, lófarkas hajú Hodges-nek, aki két pompás kivitelezésű tripláját egy duplával is megtoldotta.

A második felvonásban hellyel-közzel helyreállt a rend, a piros-fehérek a játék minden elemében domináltak, így a szívbetegek is maradhattak a lelátókon. Szécsi és Brewer ekkor már uralta a palánk alatti négyszöget, jöttek is a ziccerek, sőt már leindításos fegyverét is bevetette a Diósgyőr. A szűken százhetven centiméteres Nagy D. azért forgatta társait, akiknek így sikerült lőtávolságon belül maradniuk (16. perc: 25-35). A nagyszünet előtti utolsó másodperc Likhtarovich nagy alakítását hozta: majdnem a félpályáról célozta meg a gyűrűt, labdája ide-oda vágódott, végül kiperdült, a sors nem szolgálgatott számára igazságot, holott ilyen távolságról még „öt pontot" is megérdemelt volna.

Macska-egér párharc

A harmadik negyedben (24. perc: 43-56) a Rasheedék néhány rossz átadást is megengedhettek maguknak, mert ekkor már pontokban is kifejezésre jutott a képzettségük. Volt olyan piros-fehér akció, amelyet hetedszerre fejeztek be sikerrel, közben szépen összegyűjtötték a lepattanókat. Közben érkezett még száz néző, s közülük azok, akik nem látták a mérkőzés elejét, elégedetten dörzsölték a tenyerüket (26. perc: 43-64). Szétestek a zalaiak, így a tapsolással támogatott miskolci alakulat könnyű pontokat produkált. Ültek az itthoni ziccerek és amit távolról elengedtek a López-lányok, azok a labdák is bementek. Ebben az időszakban már macska-egér párharc folyt a küzdőtéren és ebbe a ZTE NKK mestere is belenyugodott, székébe roskadva figyelte az egyenlőtlen játékot.

Az utolsó tíz percben a DVTK tagjai kicsit zsonglőrködtek, kicsit játszottak, de közben nem izzadtak meg és még arra is ügyeltek, hogy ne alázzák meg távolról érkezett ellenfelüket. Jovanovic bemutatta, hogy a nők is tudnak pompás horogdobással pontokat gyűjteni, aztán a hajrá egyetlen kérdése a három számjegyű siker elérése volt. Horváth B. megtette, amit megkövetelt tőle a publikum (38. perc: 65-100), ettől kezdve mindenki a végső dudát várta. A lefújás után a nagy tekintélyű Boros Árpád, a diósgyőriek tiszteletbeli elnöke – aki a piros-fehérek egykori első számú vezetőjeként sok nagy diadalt megélt – a kispadnál gratulált a hazaiak szakmai stábjának a nagyarányú sikerhez és ez szép gesztus volt részéről.

- Kolodzey Tamás -

Winter és Tornyi

A mérkőzésen megannyi VIP-személy volt jelen. Láttuk a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége teljes vezérkarát, és megannyi miskolci sportvezetőt, támogatót, cégügyvezetőt. A legtöbben Winter Ilonát, a hajdani DVTK válogatott kosárlabdázóját, és Tornyi Barnabást, a diósgyőri labdarúgók egykori vezetőedzőjét vették körül. Utóbbi arról beszélt, hogy mivel labdarúgó akadémiát vezet az Egyesült Államokban, így csak átmenetileg „állomásozik" Magyarországon.

JEGYZŐKÖNYV

Negyeddöntő, 1. mérkőzés

ZTE NKK – Aluinvent-DVTK

70-108 (19-19, 21-30, 13-31, 17-28)

Miskolc, 400 néző. V.: Gál J., Rácz, Balogh Gy.

ZTE NKK: Licskai (16/9), Nagy D. (13/3), Horváth Zs. (13), Orsó (6/6), Böröndy (11). Csere: Papp R. (-), Szalay (5), Szélesy (2), Velkey (4), Jurkó (-), Kovács G. (-). Vezetőedző: Gáll Tamás.

Aluinvent-DVTK: Czank (17/3), Likhtarovic (13/3), Rasheed (6), Jovanovic (12), Brewer (14). Csere: Horti (6), Horváth B. (13/9), Szabó P. (2), Bach (2), Bálint R. (-), Hodges (19/9), Szécsi (4). Szakmai igazgató: Miguel del Jesús López Alonso.

Kipontozódott: Orsó (28.).

Gáll Tamás: – Az első negyedet leszámítva az történt a pályán, amit a DVTK akart. A hazaiak dupla annyi lepattanót szereztek, mint mi, ráadásul jelentős magassági fölényben játszottak. A diósgyőriek megaláztak minket, átgázoltak rajtunk és ez nem esett jól nekünk. Ettől többet tudunk.

Miguel del Jesús López Alonso: – Jó találkozót vívtunk. Az elején idegeskedtünk, talán stressz volt rajtunk, de aztán ez elmúlt. Fontos volt a negyeddöntő, amelyből tovább kellett jutnunk. Mindenki játéklehetőséget kapott és akik pályára kerültek, hozzá tették a magukét a győzelemhez.

JEGYZŐKÖNYV

Negyeddöntő, 2. mérkőzés

CMB Cargo Uni Győr – KSC Szekszárd

64-62 (17-17, 26-14, 6-22, 15-9)

Miskolc, 200 néző. V.: Győrffy, Minár, Goda.

CMB Cargo Uni Győr: Radocaj (17/3), Grigalauskyte (9), Nehma (7/3), Goree (11), Laklóth (8/3). Csere: Varga Zs. (5), Koch (-), Horváth L. (7/3). Vezetőedző: Völgyi Péter.

KSC Szekszárd: Theodorán (2), Studer Á. (16/6), Rymarenko (12), Mansare (1), Barber (13). Csere: Studer Zs. (2), Tamis (3/3), Scekic (8), Demirovic (3), Őri (2). Vezetőedző: Zseljko Djokic.

Kipontozódott: Scekic (34.), Goree (39.).

Völgyi Péter: – A Szekszárd nagyon felkészült belőlünk. Döntő volt, hogy mi több meghatározó játékost vonultattunk fel. Örülünk, hogy bekerültünk a legjobb négy közép, jó lenne még egy meccset nyerni.

Zseljko Djokic: – Végül bejött a papírforma. Az első két negyed után fel kellett adnunk a stratégiánkat, utána pedig jó karaktert mutattunk. Sajnálom, hogy így alakult a vége, lehetett volna fordítva is.