2018.09.20. 10:47

Hacsak nem robban a kispad - Nyolc év mérlege a DVTK tulajdonosától

Miskolc - Éppen nyolc éve, hogy megérkezett Diósgyőrbe Leisztinger Tamás, a DVTK tulajdonosa, aki abból az alkalomból nyilatkozott lapunknak, hogy a héten tartották az Arago-DVTK tanulmányi ösztöndíj program hivatalos megnyitóját. Interjú: Leisztinger Tamással.

Munkatársunk emlékeztette: 2010 nyarán-őszén a DVTK egy felnőtt futballcsapatból állt, amelyik kiesett az NB I-ből. Azóta sok sportággal gyarapodott, s nagy vállalkozás lett a Diósgyőr. A kérdésre: hogyan lehetne értékelni az azóta eltelt folyamatot, ahonnan és ahová eljutott a DVTK Leisztinger Tamás azt felelte:

Lehet fura lesz, amit mondok: rossz kedvű vagyok sokszor, de elégedett. A legtöbb fájdalmat nekem, miként a szurkolóknak, a férfi foci okozza.”

A diósgyőriek első embere ígéri: idén nem lesz edzőváltás a férfi labdarúgóknál. Az Arago-DVTK tanulmányi ösztöndíj program keddi megnyitóján részt vett Leisztinger Tamás, a DVTK tulajdonosa is, akit az esemény után kérdeztünk.

Csöbör Katalin országgyűlési képviselőtől elhangzott, hogy ez a program az ön édesanyjának az ötlete…

Igen, megparancsolta. Szerinte ugyanis a DVTK társadalmi felelősségvállalása nem elégséges, ezért kellett tennem egy kis pluszt. Amivel természetesen egyetértettem.

A matematika és a fizika szerepel a programban, s köztudott, hogy ön ezekben a tárgyakban otthon van, kifejezetten kedveli.

Nyilván azért is alakult így, ezért is választottuk ezt a két tárgyat.

Azon nem gondolkodott, hogy ha szórakozásból is, de ad egy-két órát a diákoknak?

Adni fogok, megbeszéltük. A negyedikes fizikus csoporthoz látogatok el az év végén.

Az oktatás mellett nyilván fontos, hogy a DVTK-t is megszeressék a részt vevő diákok – akik kaptak focimeccsre szóló bérletet is –, hogy bővüljön a Diósgyőr-család.

Annyiban megfordítanám: a lényeg, hogy a gyerekek ne hízzanak el, s legyen kedvük mozogni. Az nem cél, hogy élsportolót neveljünk belőlük, csak az, hogy mozogjanak, csinálják azt, amihez kedvük van. Hogy szurkolók váljanak belőlük, az elvárás.

Az egyik önnel készült interjúban azt nyilatkozta, hogy női labdarúgásban cél a Bajnokok Ligájában való szereplés. Egyelőre jól halad a csapat.

A legutóbbi eredményük iksz volt, úgyhogy egy kicsit eltávolodtak ettől. De mostanra már biztos kisírta magát mindenki… Az NB II-t megnyerte a csapat, vagyis felkerült az NB I-be, ahol aztán harmadikok lettek a lányok. Nem tudom, idén, a mostani bajnokságban hol fognak zárni, de szerintem a harmadiknál nem rosszabb helyen. Egy évünk még biztos van, hogy kitűzzük a bajnoki címet.

Éppen nyolc éve, hogy megérkezett Diósgyőrbe. 2010 nyarán, őszén annyiból állt a DVTK, hogy volt egy felnőtt futballcsapat, amelyik kiesett az NB I-ből. Azóta sok sportág bejött, sok minden változott, gyakorlatilag egy nagy vállalkozás, cég lett a Diósgyőr. Hogyan lehetne értékelni az azóta eltelt folyamatot, ahonnan és ahová eljutott a DVTK?

Lehet fura lesz, amit mondok: rossz kedvű vagyok sokszor, de elégedett. Jelentősen javult az infrastruktúra, létrejött egy szervezet, amellyel elégedett vagyok. Az elért eredményekkel nyolcból másfél sportágban nem, mert a női kosárlabdával sem vagyok maradéktalanul elégedett. A legtöbb fájdalmat nekem, miként a szurkolóknak, a férfi foci okozza. Ebben teljesen egy platformon vagyunk.

Amióta ön Diósgyőrbe érkezett, szinte mindegyik évben volt legalább egy edzőváltás a futballcsapatnál. Miként lehetne ezt kiküszöbölni, hogy ne mindig ehhez kelljen nyúlni mint megoldás?

Azt mondtam az ügyvezetésnek, az idei egy olyan év lesz, hogy ha törik, ha szakad, nem fogom kirúgni az edzőt. Nem lépünk ilyet, végigcsináljuk vele. Ha ő alatta nem robban fel a kispad, és bírni fogja idegileg, akkor Fernando viszi végig a bajnokságot.

Azért a futball a kirakat, és a sikeresség fontos, lásd Jegesmedvék, akik most újabb szintet léptek.

A kirakatot úgy lehet lemérni, hogy hány ember megy ki egy ilyen, és egy olyan meccsre, mennyi szitkot kapunk ezért, vagy azért. A férfi futball e tekintetben nagyon az élen van, a homloktérben, mert a legtöbb érzelmet az váltja ki, ami ott történik. A szellemiség itt is, ott is más, azért, mert valami, valahol rossz, például a jégcsarnokban, az nem szivárog át máshová, mondjuk a sakkasztalhoz. De ez sajnos fordítva sincs meg, hogy az egyik helyről felszivárogna az akarat és a küzdés.

Molnár István