„Felemelő érzés, hogy szinte minden hazai mérkőzésünkön tele van a stadion!”

Augsburg, Miskolc - Múlt év ősszel villámtudósítással jelentkezett Augsburgból Szabó János, aki megyénkben lett ismert edző. Nos, azóta nagyot fordult vele a világ: immár szerződést kapott a Bundesliga I-ben szereplő klubnál. Többek között erről (is) beszélgettünk a sportemberrel.

- Úgy tudom az FC Augsburg szűk szakmai stábjának vagy egy ideje a tagja. Ehhez őszintén gratulálok! Kevés magyar sportember mondhatja ezt el magáról! Hogyan sikerült odakerülnöd?

Szabó János: Pontosítok: sajnos nem a szűk szakmai stábjának, hanem azon 30 főnek a tagja vagyok akik csak és kizárólag a Bundesliga csapatunk háttér munkáját végzik napról napra a WWK Arenában, az FC Augsburgnál.

A stadion mintegy kilenc éve épült, mondanom sem kell, hogy minden igényt kielégítően funkcionál és gyönyörű létesítmény, amely most kapta meg a "külső köntösét" piros-zöld-fehér díszkivilágítással. Jó érzés ide nap mint nap bejönni.

A munkám érdekes, változatos munkaterületeket ölel fel, nemegyszer olyan kihívásokkal, amelyeket mindezidáig nem tudtam, nem ismertem. Ez a profi futball másik oldala, épp olyan szervezett és alapos mint a szakma Németországban.

Hogy hogyan sikerült ide kerülnöm? Egyszerűen szerencsém volt!

Az FC Augsburg egyik álláshirdetésére jelentkeztem a megérkezésem utáni első napokban. Telt múlt az idő, hetekig nem jött válasz. Közben szorgalmasan jártam nap, mint nap német nyelvtanfolyamra, délutánonként pedig mindig kimentem az FCA Utánpótlás Akadémia edzéseire. Tapasztalataimat már korábban megosztottam a honlap olvasóival is.

Aztán egyszer csak csörrent a várva várt telefon és a vonal végéről bejelentkezett Jörn Seinsch az FCA-tól, egy személyes interjúra invitált. Kénytelen voltam megkérdezni, hogy folytathatjuk e a beszélgetést angolul mert a német tudásom még nagyon kezdetleges volt.

Az önéletrajzomból látta, hogy eddig főként edzőként dolgoztam, megkérdezte, hogy nem okoz e számomra problémát ha most a foci hátországában kell majd dolgoznom. Mondtam, hogy én munkát keresek és nem kifogásokat. Vannak céljaim, és úgy gondolom ha megtudok felelni az itteni elvárásoknak, akkor azokat megtudom valósítani.

Tavaly novemberben két hét próbaidővel kezdtem, amely után örömmel fogadtam el a szezon végéig szóló szerződést. Majd most májusban az újabbat, de már egy évre. Nagyon jól érzem magam az FCA-nál. Fokozatosan megismerkedtem minden munkaterülettel, ami elég széles skálán mozog.

A napi munkámat igyekszem lehető legjobban elvégezni és azt tapasztalom, hogy ezt nagyon értékelik. A nyelvismeretem is egyre jobb, ha elakadok németül, angolul tudjuk folytatni, segítenek!

Nem volt könnyű döntés elindulni Németországba a családom nélkül.

Nehéz napok, hónapok álltak mögöttünk, de hittünk abban hogy megtudom csinálni! Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy e sorok írásakor - épp egy éve élek Augsburgban - már itt van velem a feleségem és a kislányom is. ...én úgy fogalmaztam ezt meg a szeretteimnek, MEGÉRKEZTÜNK!

- Milyen alapvető különbséget tapasztaltál a német és a magyar futball között? Főleg testközelből? Gondolok itt a klub felépítésére, szervezettségére, az utánpótlás felépítésére stb.

Szabó János: Testközelből, hátborzongatóan felemelő érzés, hogy szinte minden hazai mérkőzésünkön tele van a Stadion. A hangulatot át kell élni, szavakban leírhatatlan. Frenetikus élmény! Nem lehet és nem is szabad általános következtetéseket levonni az itt tapasztaltakból. Aki élt már idekint és nem csak egy két meccset látott, az tudja miről beszélek. Aki nem... az jó magyar szokás szerint úgyis kételkedik... Az eddig eltöltött egy évem alatt kb. 30 Bundesliga mérkőzésen vagyok túl, kb. ugyanennyi utánpótlás meccset láttam az FC Augsburg korosztályos csapatainál, akik szintén a legmagasabb bajnokságban játszanak, edzésekről, különböző felmérésekről már nem is beszélve.

- Eddig munkád során már biztos történt egy-két érdekes sztori. Elmondanál párat?

Szabó János:  Aki dolgozott már Németországban az tudja hogy általában egy nap a "probazeit". Aki itt meg akar felelni egy munkára minimum két hét, sokan visszakanyarodtak volna, én másképp gondoltam és meg lett az eredménye!

Más, Szerda esténként az FCA Öregfiúk csapatával edzem, játszunk 2x30 percet, általában 2x9+1 fővel háromnegyed pályán, jóérzés hogy befogadtak és nem utolsóként választanak meg!

Evi Heindl - Mindenki "Evi Mamija", már nyugdíjas, mintegy 40 évig szolgálta az FCA-t mint vezető titkárnő, jelenleg is ahol tud segít, játékosoknak, edzőknek, albérletet iskolai óvodai elhelyezéseket intéz. Hihetetlenül ambiciózus, rengeteget köszönhetünk neki is, mellesleg, anno még Torghelle Sanyinak is Ő intézkedett.

Raul Bobadilla - az argentin- paraguayi származású játékossal kertszomszédok voltunk, amíg el nem igazolt nyáron a Borussia Mönchengladbachoz.

Andreas Luthe - Az FCA második számú kapusa. Nagy megtiszteltetés, hogy a "In Safe Hands" programban (hátrányos helyzetű gyerekeknek tart edzéseket) mint segítő edzőt már engem is foglalkoztat, így legalább úgy érzem hogy valamit visszaadhatok az itteni labdarúgásnak azért amit az FCA-tól kaptam, kaptunk.

Caiuby - Egyik kedvencem, miután megtudta, hogy magyar vagyok (Futács Márkónak volt csapattársa), megajándékozott egy győztes mezével.

- Meddig szól a szerződésed a klubnál? Milyen terveid vannak a továbbiakban?

Szabó János: Mindig egy évre kötnek szerződést, az újabb bajnoki szezonra, nekem 2018. június 30-ig szól a szerződésem. Azon vagyok, hogy a lehető legtöbbször hosszabbítsunk. Örömmel végzem a munkám és igyekszem a német tudásomat is fejleszteni, nem leszek elégedetlen a sorsommal ha innen megyek nyugdíjba!

Üdvözlök minden otthoni barátomat, kollégákat. Jó egészséget és sok sikert kívánok nekik!

A teljes interjú a december első hetében megjelenő megyei foci évkönyvben olvasható!

- Mező László -

[related-post post_id="3255599"]