Alig laknak a faluban, de futballcsapatuk van

Keresztéte - Az elnök, edző, játékos nem tud arról, hogy van-e máshol, ilyen „kis” településen labdarúgás.

A legutóbbi választáson, az idei, 2018-as országgyűlésin 25, lakcímmel rendelkező állampolgára közül 19 szavazott Keresztétén, ahol minden esztendőben megrendezik a keresztétei levendulaünnepet. A helyiek azonban futballmeccsre is járhattak, ha akartak, immár két éve. Ebben az apró faluban sosem rúgták a lasztit, legalábbis csapat szinten, hivatalos bajnokságban nem. Egészen addig, amíg elő nem állt egy ötlettel Horváth Tibor…

A régi krasznokvajdaiak

– 2016-ban még a megyei II. osztályú Hidvégardóban játszottam, és ugyan a bajnokság végén nem estünk ki az Északi csoportból, mégis megszűnt a csapat – kezdte a szikszói születésű, szászfai illetőségű, de jelenleg Pamlényban élő Horváth Tibor.

– A szűk baráti körben ezután elgondolkodtunk azon, hogy nem szeretnénk a jövőben 80-100 kilométert utazni azért, hogy focizzunk, és emiatt kellene egy klubot csinálni itt, a környéken. Valamikor errefelé még Krasznokvajdán volt futballcsapat, de már annak is vagy tizenöt-húsz éve.

Először a büttösi polgármestert kérdeztem meg, hogy mit szólna egy ilyen kezdeményezéshez, hiszen adott a régi pálya, de nemleges választ kaptam, ugyanakkor a keresztétei községvezető, akit szintén megkérdeztem, biztatott, hogy segít, amiben tud. Ekkor voltunk hárman, vagyis menni kellett játékosokat keresni, kutatni. Első lépésben az idősebbeket kerestük meg, a régi krasznokvajdai csapat magját, ők vállalták a szereplést, majd beszéltünk fiatalokkal is, akik számára az volt hátrány, hogy akkor még nem láttak nagypályát…

Keresik a térképen

A keresztéteiek egy éve, az encsi csoportban a 3. helyen zártak Vilmány és Hernádvécse mögött, míg idén – még egy forduló hátravan – az utolsó előtti, 8. helyen állnak a Zemplén csoportban.

– Mióta elindultunk a bajnokságban, mindig akadnak olyanok, akik keresik a térképen a falut, kell hozzá egy jó nagy nagyító… – folytatta a 32 éves Horváth Tibor.

– Elmondható, hogy a levendulafesztivál mögött mi vagyunk a második itteni látványosság. Az idei első hazai meccsünkön, amikor a Sátoraljaújhelyt fogadtuk, és kikaptunk 6–0-ra, 250-ig számoltuk a nézőket… Ez mutatja, hogy az embereket érdekli a labdarúgás, még ha a legalacsonyabb szintről is van szó. Nálunk mindenki nagy szívvel focizik, a legrutinosabb emberünk Moczó János, aki 53 esztendős. Összesen 30 igazolásunk van, az lép pályára, aki éppen ráér, ugyanis sokan dolgoznak vasárnap is. Utazás? Egyrészt saját autóval, másrészt a faluautóval.

Előrelépés: csapatépítés

Horváth Tibor vezeti ugyan a csapatot, de túlzásnak érezné, ha edzőnek nevezné magát, csak összeállítja a kezdő tizenegyet, magával egyetemben, a középhátvéd szerepkörben. Emellett még persze elnök, fűnyíró, és beszerző…

– Utazással együtt 200-250 000 forint egy szezon. Ezt mi dobjuk össze az első forinttól az utolsóig – jelzi, miközben azt kérdezzük tőle, mi lehetne az előrelépés záloga. – A csapatépítés. Hét község van a környéken, akit lehet, ­össze kellene fogni, másként nem nagyon menne. Hogy a következő bajnokság miként lesz, pillanatnyilag nem tisztázott, de feladni semmiképpen sem szeretném sem én, sem a csapat. Ha nem itt, akkor máshol, de mindenféleképpen leszünk. Köszönet mindenkinek, aki eddig segített bennünket, bármiben is. Volt sok ilyen személy.

Azon felvetésre, tudnak-e olyan településről az országban, ahol hasonlóan kevesen élnek, és működik focicsapat, bármilyen osztályban, Horváth Tibor az alábbiakat felelte.

– Kerestük, de nem találtunk ilyet. Ha valakinek van más információja ezzel kapcsolatban, szóljon nekünk.

- Molnár István -

Baki miatt nem mentek el a meccsre

Mivel az Encs csoportot átszervezte a megyei igazgatóság, tavaly ősszel a keresztéteiek átkerültek a Zemplén csoportba.

– Kiemelkedett a mezőnyből Sátoraljaújhely csapata, egy nagyváros, amelynek vannak tradíciói a fociban – tette hozzá Horváth Tibor.

– Jó meccset játszottunk az előző évi rivális Vilmánnyal, a Bodrogolaszit oda-vissza sikerült megverni, Olaszliszkára azonban nem utaztunk el, ami nagy baki volt. A napot eltévesztettük, mi vasárnap akartunk menni, de szombaton kellett volna... Általában beszélünk hétköznap a következő meccsről, de ez ebben az esetben elmaradt, elnéztem...