Drasko Vojinovic: Egy "vicces" kapus Szerbiából

Egy kapus számára hatványozottan fontos, hogy a pályán tudjon kommunikálni játékostársaival, s elsősorban az előtte álló védelemmel. Az idén huszonnégy esztendős Drasko Vojinovicnak már remekül megy a magyar nyelv, pedig még nem is olyan régen, 2006-ban érkezett Magyarországra. Igaz, előtte már sokat hallotta nyelvünket, mivel Szabadkán nőtt fel, a Spartak Subotica labdarúgójaként, ahol a mai napig beszélik a magyart. ,,Drazsé” – akit három évre szerződtetett a Diósgyőr - egy rendkívül szimpatikus, jó kedélyű hálóőr, de a pályán nem ismer tréfát.

- Ha valahol, hát most Diósgyőrben alaposan meg kell küzdenie a helyéért egy kapusnak.
- Ezzel egyetértek. De ez nem rossz, sőt, csakis a hasznunkra válik. Rengeteget tanulhatok a ,,kollégáktól”, a kapusedzőnktől, Veréb Gyuri bácsitól, márpedig szerintem egy futballista minden nap tanulhat valami újat erről a játékról. Nincs ez másként nálunk, kapusoknál se.

- Mi a véleményed a klubnál lévő ,,sorstársaidról”?
- "Kötélt" nemcsak itt, de országos szinten sem kell bemutatnom senkinek, hiszen egy válogatott kerettag hálóőrről van szó. Nagyon jó, hogy beszél szerbül, sokat segít nekem és a csapatnál lévő honfitársaimnak. ,,Kavics” képviseli a rutint nálunk, aki nagyon sok mindent megélt már a fociban és az életben, emellett egy rendkívül jó humorral megáldott ember. ,,Soma” pedig szemtelenül fiatal, hiszen csak húsz éves, de kitűnő adottságai vannak, és már most jó kapus.

- És mi a helyzet Drasko Vojinoviccal?
- A szerb mentalitásból fakadóan a harc a véremben van. Persze csak abban az értelemben, ha a győzni akarásról, a csapatba kerülésről vagy az edzésekről van szó. Maximalista is vagyok, és tudom, ha elvégzem azt a munkát, amit Veréb Gyuri bácsival és a többiekkel csinálunk, attól csak fejlődni fogok. Tanulni, edzeni, keményen dolgozni nem szégyen ebben a szakmában.

- Edzésen azt tapasztalni, hogy elég jól elirányítod már a többieket magyarul.
- Szerencsére a kulcsszavakat már Győrben megtanultam, de a magyar nyelv tanulásáról is csak azt tudom mondani, hogy az nem fog ártani, ha tanulja az ember.

- Van kedvenc szavad, kifejezésed a mi nyelvünkön?
- Vicces gyerekek.

- Miért ez?
- Mert magam is szeretek sokat nevetni, s alapvetően is vidám beállítottságú vagyok. Mikor megtudtam ennek a kifejezésnek a jelentését, azóta jómagam is sokszor használom.

- Többen vagytok azonos nemzetiségű légiósok a keretben. Mivel töltitek a szabadidőtöket?
- Miskolc tetszik mindannyiunknak, én például közel lakom a belvároshoz és már alaposan feltérképeztem a környéket. Sokat járunk össze a fiúkkal, a bevásárló központokban éppúgy szeretünk lenni, mint akár a főutcán sétálni.

- Te Győrből igazoltál Miskolcra, igaz, nem az ETO-ból, hanem az Integrál DAC-ból. Abban a városban szintén szeretik az emberek a focit, így már ebből a szempontból is van Magyarországon összehasonlítási alapod.
- Valóban szép város Győr, egy kiváló NB I-es és egy NB II-őt meghatározó csapattal. Az ETO-park gyönyörű, nagyon sok pénzt fektettek a futballba az ottani vezetők. Mégis azt mondom, hogy Miskolcon mást jelent a szurkolóknak a csapat, itt az emberek élnek-halnak a Diósgyőrért. Én csak a lelátóról néztem, de ott beleborzongtam abba, amit a drukkerek ,,műveltek” a többiekkel például a Kaposvár elleni győztes meccs után. De, mondok még valamit, ami nálam is jobban kifejezi a Diósgyőr-szurkolók teljesítményét. Srdjan Stanic, aki ugye a Spartak Moszkvával UEFA-kupa meccset is játszott, a meccs után az öltözőben mondta, hogy elképesztő milyen buzdítás volt egész meccsen, a drukkerek folyamatosan énekeltek, szurkoltak. Ami pedig a lefújás utáni ünneplést illeti, Stanic azt mondta: őrületes.

- Gyarmaty Attila -