Diósgyőriek a Diósgyőrért

Miként tudja anyagilag támogatni

kedvencét egy drukker azon túl, hogy

hétről hétre jegyet vesz egy adott

(bajnoki, kupa, egyéb)

mérkőzésre? Úgy, hogy jegyet vesz

a maguk által „tető alá

hozott” gálára, amelyen a cél

az, hogy segítsék saját, nehéz

helyzetben lévő csapatukat (ismétli

magát a sors, hiszen 10 évvel ezelőtt,

1999. februárjában is volt parkettcsata,

amely az „Együtt a

DFC-ért” nevet viselte).

Legalábbis ez volt a helyzet, amikor a

Bajtársak szurkolói csoport

kitalálta eme nemes rendezvényt, és

annak ellenére sem mondta le, hogy a héten

szerencsésen, jól alakultak az

események az Andrássy út

táján, egyenesbe jött

pénzügyileg a klub, fizettek a

labdarúgóknak.

Műszer,

felszerelések?

Amint azt elmondták: lehet, valamilyen fontos

műszert vesznek a befolyt pénzből a

fiúknak. Lehet, hogy az

utánpótlás kap

felszerelést, labdákat. Bárhogy is

alakuljon, elszámolnak mindenről,

mindenkinek, mert így kívánja a

(diósgyőri) becsület.

Nehéz megfogalmazni azt az

érzést, ami szombaton este

áthatotta a csarnokot, és azt az

összefogást, amely az eseményt

jellemezte. Nagy tapsot kaptak az U15-ös

diósgyőri fiatalok, nagy

újjongásban részesültek a

múlt és a jelen labdarúgói,

akik mellesleg fociztak egy jót a

Diósgyőrért. Aki csak

tudott eljött: Oláh

Ferenc, Veréb

György, Tatár

György, aki ugyan most nem

öltözött be, de a palánk

mellől követte a mérkőzés

alakulását, Dobó

Zoltán, aki a legrutinosabbként

vállalta a hatodikat, és még

lehetne folytatni a sort...

Leírhatatlan

hangulat

A DVTK tisztségviselői is

bőven vásároltak az ezer forintos

bilétából, olyan is vetetett

ötöt, aki aztán mégsem tudott

megjelenni. De nem ez volt a lényeg, hanem maga

a gesztus.

Volt tombola (a szünetben

különböző ereklyéket nyertek

a szerencsések), volt humor

(Stanic a meze alá kapva a

lasztit futott, majd a vége előtt egy

perccel minden résztvevő

beözönlött a

játéktérre, s kezdetét

vette egy rövid rögbi-szerű csata), volt

technika (az öregek egy alkalommal úgy

járatták ötig a

játékszert, hogy az nem esett le a

levegőből), volt fekvőtámasz (a

maiak ezzel büntették magukat, amikor

gólt kaptak), és volt leírhatatlan

hangulat. A mintegy két és fél

óra alatt szinte alig akadt perc, amikor nem

szólt valamilyen rigmus, nem énekelt ezer

torok, vagy nem lengtek a zászlók,

sálak, nem tombolt a publikum. Aztán a

záróakkord: a két együttes

futballistái felsorakoztak a terem

közepén, majd az egyik szervező

(Feledi László)

vezényletére sorba jöttek az ismert

dalok: a „Hééé,

fiúk!” gyakorlatilag olyan

elementális erővel zúgott, hogy

beleremegett a sportcsarnok. Szép este volt. A

Diósgyőrért.

NÉZZE MEG ÖN

IS A DIÓSGYŐRI GÁLA

FOTÓIT: 
Kiser Marci U15-ös

legényei is parkettre

léptek: 
Videók a fantasztikus

hangulatú diósgyőri

rendezvényről:   

DVTK 11-7 (5-2)

Miskolc, városi sportcsarnok,

1000 néző. V.:

Trinácz.
Gólszerzők: Hanyecz

(3), Szlifka (2), Kiser (2), Vitelki,

Dobó, Farkas J.,

Földvári, ill. Tóth

M. (2), Lakatos, Lipusz, Szabó

V., Stanic, Feledi.