Tanultak belőle, nem siránkoznak

"Nem tudok úgy versenyezni a raliban, mint a qudban, mert egyelőre nincs meg az igazi rutinom hozzá. Rá kellett jönnöm, hogy annyival kell mennem, amennyivel tudok, hiszen nincs húsz közös verseny mögöttünk... Azt mondom, hogy kaptam egy pofont és ezért az elmúlt hétvégét alaposan át kell gondolnunk és ki kell elemeznünk." - vélekedett Kazár Miklós. "Úgy érzem, hogy túl gyorsak akartunk lenni magunkhoz képest, ám ezúttal szerencsénk sem volt. Már az első gyorson volt egy korlát érintős megforgásunk, ami után 80 lóerős utcai autó lett a versenykocsiból. A szombati nap utolsó szakaszán pedig kivittünk egy reklámtáblasort. Vagyis tényleg csak ismételni tudom: annyit kell megoldanunk jelen pillanatban, amennyire képesek vagyunk. Azt hiszem, hogy nem szégyen ezt bevallani. Nem mehetek el szó nélkül ugyanakkor amellett, hogy enyhén szólva is óriási csalódás volt az ózdi prológ salakjának minősége... „Ülj le, fiam! Egyes!” - ennyi jut róla eszembe. A szlovák pályákat – amelyek hibátlanok voltak – leszámítva tulajdonképpen csak a zagyvarónai emlékeztetett ralipályára. Kisterenyén sok volt a lassító, és az sem tetszett, hogy két köre csökkentették a szakaszt. Persze a zagyvarónai első kör is úgy kezdődött, hogy... - kezdődött? - , hogy csúszott fél órát. Nem hiába mondta is több versenyzőtársam, hogy „na, hazajöttünk...” Átgondoljuk a történteket, és azt hiszem, hogy teljesen más célokkal és stratégiával fogunk már a következő futamon versenyezni."

Tovább dolgoznak

Szőke Tamás navigátor szerint az a bizonyos mumus, már a tesztek alkalmával ijesztgette őket.

"A teszteken már voltak problémáink, hiszen tönkrement a kuplung, majd másnap kaptunk egy defektet is. Azaz az előjelek nem voltak túl pozitívak." - nyilatkozta Szőke Tamás. "Aztán persze az első gyors megint mumus lett. Az utolsó kanyarkombinációban a szalagkorláttal kötöttünk közelebbi kapcsolatot, aminek következtében megsérült az intercooler, így nem volt igazán turbónk. A következő két szakaszon ezért nagyon lassúak is voltunk, és ki is akartunk állni. Hogy ez nem így történt, az a csapat rábeszélésének volt köszönhető, akik biztattak minket, hogy menjünk tovább. Vasárnap folytattuk, és azt hiszem, hogy a körülményekhez képest sem Zagyvaróna, sem Kisterenye nem sikerült túl rosszul, mert amit lehetett, azt kihoztuk belőle. A tízes gyorsaságin viszont egy poros, felhordásos helyen – ráadásul már nedves úton – becsúsztunk egy árokba... Mire kihúztak minket, már otthagytunk majdnem 6 percet. Annak tudatában sajnálom leginkább, hogy nem értünk célba, mert többen is gondokkal küszködtek, kiálltak, s talán némi szerencsével pontot szerezhettünk volna. Ez van, ebből is tanulunk, nem siránkozunk, hanem dolgozunk tovább!"