Párizsban megadták a módját

A francia főváros a napokban adott otthont a cselgáncs világbajnokságnak.

A magyar küldöttség egyik vezetője Illyés Miklós, az országos szövetség szakágvezetője, a Miskolci VSC elnöke volt.

– A rendezők megadták a módját, így a vébé, már ami a körítést illeti, minden képzeletet felülmúlt – kezdte az ismert szakember, egykori kiváló versenyző és olimpikon. – A sorsolást a párizsi városházán tartották: már ott „megszédültünk” a Párizsra olyannyira jellemző hatalmas méretektől, a klasszikus stílusban épült hivatal ráadásul freskóival, festményeivel és aranytárgyaival is elnyerte tetszésünket. A ceremónián megjelent a francia sportminiszter és a főváros polgármestere.

Telt ház

Az egyhetes esemény küzdelmeinek a híres Bercy aréna adott otthont. A csarnokról és az érdeklődésről Illyés Miklós így beszélt:

– A majdnem húsz ezres komplexum rendre megtelt. Ez nem csoda, elvégre Franciaországban a judo első vonalas sportágnak számít. A vébén jelent volt Balogh Gábor, Orbán Viktor miniszterelnök sporttanácsadója, aki elmondta nekünk: 578 ezer francia cselgáncsozik, Magyarországon pedig – valamennyi sportágban – összesen ennyien rendelkeznek igazolással. A külsőségeket illetően megjegyzem még, hogy a világbajnokságon ünnepelte fennállásának hatvan éves évfordulóját a Nemzetközi Judo Szövetség, az alkalomból pedig színvonalas műsort és fogadást adtak a párizsi operában.

Két érem

A magyar delegáció „mindössze” két éremmel gazdagodott, s ettől a szakemberek és a laikusok is többet vártak.

– Sajnos nem gondolhattunk többre, de nekem más a véleményem – folytatta Illyés Miklós. – A 48 kilós Csernoviczki Éva és a 70 kilós Mészáros Anett állhatott fel a dobogó harmadik fokára, aztán Joó Abigél a 70-es, Bor Barna pedig a +100-as mezőnyben lett hetedik. Még mielőtt valaki kétségbe esne, gyorsan leszögezem: ez a szereplés nem vetíti előre azt, hogy a londoni olimpián nincs aranyesélyünk. Ugyanis figyelembe kell venni azt az elhanyagolhatatlan tényt, hogy az ötkarikás játékok mezőnye szerényebb lesz, mint a világbajnokságé. Párizsban egy nemzet súlycsoportonként két versenyzőt vonultathatott fel, míg az angol fővárosban ez egyre redukálódik. Így aztán a szakemberek már mindent nettóban számolnak, országonként egy-egy sportolóval kalkulálnak. Az MVSC tagjainak pillanatnyi világranglista helyezésére is ennek figyelembe vételével kell tekintenünk.

Helyezetlenül

Az 57 kilós mezőnyben Karakas Hedvig, a 63-as csoportban pedig Gáspár Eszter képviselte a magyar és miskolci színeinket. Aligha tévedünk, ha leírjuk: nem olyan szereplésről álmodtak, amelyet Párizsban produkáltak.

– Héditől érmet reméltünk, hiszen már korábban bebizonyította, hogy minden világversenyén képes eljutni a végelszámolásig – jegyezte meg Illyés Miklós. – Makacs sérüléséből éppen most lábalt ki, és magam is kivácsian várom a folytatást: azt, hogy immáron egészségesen mit tud majd felmutatni a különböző szintű és rangú hazai és nemzetközi viadalokon. Most ugyan kiesett, de olimpiai szereplése nincs veszélyben, hiszen a világranglistán a hetedik helyen áll. Más a helyzet Esztivel, aki egy győztes meccséért 40 pontot kapott, és legalább 20 benne maradt. Az aktuális rangsor szerint „nettóban” huszonnyolcadik a világranglistán, vagyis igencsak kapaszkodnia kell ahhoz, hogy londoni szereplő legyen. Karakassal kapcsolatban megjegyzem, hogy véleményem szerint nem szabad túlhajtani, vagyis kevesebb versenyen kell indítani, míg Gáspárnak fel kell pörögnie, hozzá kell kezdenie a világranglista pontok gyűjtéséhez.

ÉM-KT

Egy baki belefér

"Abszolút nem vagyok elkeseredett, sem borúlátó azért, mert Karakas Hedvig csak két mérkőzést vívott a vébén és helyezetlenül zárt – mondta Kovács Gábor, a sportoló mestere. – Volt egy vállszalag-szakadása, ebből kilábalt, másfél hónapja erősítjük ezt a testrészét. A Párizsban vívott második meccsén volt egy felelőtlen mozdulata, egy bakija, ez belefér, hibátlan versenyzőt és a tévedés nélkül versenyzést még nem találták fel. Hédi tele van ambícióval, érzi a technikát, negy elánnal dolgozik, hogy újra a régi legyen, már ami a sikereit illeti. Tudjuk, honnan indultunk, hová és merre megyünk, a gondolatvilágunk stabilizálódott, így nem féltem a tanítványomat."