Beton helyett a természetben

Miskolc - Néhány napja miskolci bronzérem született az Olaszországban rendezett ifjúsági terepfutó világbajnokságon.

A Rómához közeli esemény vertikál számában, a 3500 méteres, ezer méter szintemelkedéssel nehezített pályán Németh Luca, a Diósgyőri TC-Nomád Terepfutó Suli tagja a 16-17 éves kategóriában 55:14 perces idővel, remek futással bronzérmet harcolt ki. Teljesítményének értékét növeli, hogy a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség égisze alatt a miskolci diák szerezte az első magyar vb-érmet.

Szép jövőt jósol

A sportoló édesapja Németh Csaba terep- és ultramaratoni futó, így – ugyan közhely, de igaz – az alma nem esett ­messze a fájától.

Mivel szó szerint tömegeket mozgatunk meg, kockázat nélkül megjósolom, hogy a terepfutás olimpiai sportággá fog válni.” Németh Csaba

– A lányom októberben lesz tizenhat éves és két éve sportol aktívan – közölte Németh Csaba. – Tájékozódási futással kezdett, majd terepfutásra váltott, igazolt szinten ezt csinálja majd, bár ebben az évben még tájfutóként is jegyzik a DTC-nél. A Nomád Terepfutó Suliban, amely alapítványi klub, Zámbori Zoltán az edzője, bár a háttérben természetesen én is mögötte állok. Itáliai szereplése tulajdonképpen beugró a kadet korosztályba és úgy ítélem meg, hogy Luca szép jövő előtt áll, sokat fogunk még hallani róla. Megjegyzem, hogy a terepfutás nem úszás, az előbbi műfajban nagyon fiatalon nem lehet látványosan sokat elérni, a lányom pályafutásának – reményeim szerinti – sikerességére is az idő adja majd meg a választ.

Az élményfaktor

Az apukát szembesítettük azzal, amit hosszú évekig a saját bőrén is érezhetett: a szenvedést, amellyel egy hölgynek még nehezebb megbirkóznia, mint az erősebb nem képviselőinek, de Németh Csabát nem tudtuk kihozni a sodrából.

– Minden nézőpont kérdése – mondta a terepfutó. – Az életünk a természetben, csodálatos környezetben zajlik, mi nem egy, már bocsánat, ketrecben és parketten kergetjük a labdát. Akár hihetetlen, akár nem, nálunk ismeretlen szó az, hogy szenvedés, ugyanis az élményfaktor sokkal fontosabb, az élővilág ereje hatalmasodik el rajtunk. Ebben a szakágban is van Európa- és világbajnokság, sőt, mivel szó szerint tömegeket mozgatunk meg, kockázat nélkül megjósolom, hogy a terepfutás olimpiai sportággá fog válni. Mert nem csak az utcai maratonik népszerűek, már rengetegen ismerték fel a természet regeneráló hatását – most, a mai világban, amelyben minden beton és műanyag. A terepfutásban ilyen nincs, nekünk nem az aszfalt a terepünk. A sportágakat, vagy inkább műfajokat egyébként sem szerencsés összehasonlítani, aki pedig végképpen ragaszkodik a komfortzónához, ne csatlakozzon hozzánk. A mi világunk arról szól, hogy át kell jutnunk a holtpontokon és ha ez sikerül, akkor úgy megy minden, mint a karikacsapás.

Lassít és gyorsít

– Csak közeli céljaim vannak, a távlatokba nem gondoltam bele, még a civil életben sem tudom, hogy mit fogok majd csinálni, ha nagy leszek – mondta Németh Luca, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba hamarosan 10. osztályos tanulója. – Egy biztos: éspedig az, hogy sportos életmódot akarok folytatni, de nem apu miatt, hanem azért, mert úgy érzem, erre van szükségem. Két hét múlva fontos nemzetközi versenyem lesz Franciaországban, ahol tizenöt kilométer és ezerötszáz méter szintemelkedés vár rám, ránk. A szezon utolsó viadalán húszan leszünk a sky kategóriában. Riválisaim között felvonul a tavalyi és az idei világbajnok, de nem ijedek meg sem tőlük, sem a saját árnyékomtól, fel akarok kapaszkodni a dobogóra. Szorgalmasan tréningezek, naponta hat-nyolc kilométert futok a Bükkben, miközben hol lassítok, hol gyorsítok. Utóbbi azt jelenti, hogy rövid távokat teljesítek, száz métereket futok, de ezt nagy lendülettel teszem. Egészséges önbizalommal hangolok, bízom magamban.

Kolodzey Tamás