Már 18 ezer éve tenyésztette a világ legveszélyesebb madarát az ember

Az Új-Guinea szigetén talált leletek szerint a hosszú, erős, tőrhöz hasonlító lábujja miatt

a világ legveszélyesebb madarának tartott kazuár lehetett az első tenyésztett szárnyas madár, jóval a baromfi mintegy 9500 évvel ezelőtti háziasítása előtt

- adta hírül a CNN hírtelevízió honlapja.

A futómadár tojásait az ősember összegyűjthette még az előtt, hogy kikeltek volna, majd felnevelte a madarakat. „Ez több ezer évvel a baromfi háziasítása előtt történt. És nem egy kis szárnyasról van szó, hanem egy hatalmas, harapós természetű, röpképtelen madárról, amely képes kibelezni az embert” – mondta Kristina Douglas, a Pennsylvaniai Állami Egyetem antropológusa, az amerikai tudományos akadémia (PNAS) folyóiratában megjelent tanulmány vezető szerzője.

A kazuároknak három fajuk van, és Ausztrália északi részén, Queenslandben és Új-Guineán őshonosak. Douglas szerint a ősi elődök a legkisebb fajhoz tartozó törpekazuárok lehettek, amelyek 20 kilogramm súlyúak.

A megkövesedett tojáshéjakat a kutatók szénizotópos vizsgálatnak vetették alá, így derítették ki, hogy azok 16-18 ezer évesek.

Hogy megbizonyosodjanak feltételezéseikről, először élő madarak, pulykák, emuk és struccok tojásait vizsgálták. A tojáshéj belseje ugyanis változik, ahogy az embrió nő, mivel abból kap kalciumot. Háromdimenziós nagyfelbontású felvételeket készítve és a tojások belsejét vizsgálva a kutatók alkottak egy modellt arról, milyen lehetett a tojás belseje a költés különböző időszakaiban. Modelljüket tesztelték a mai emuk és struccok tojásain, mielőtt azt az ősi tojáshéjak esetében alkalmazták volna. Ki tudták mutatni, hogy a legtöbb megtalált ősi tojáshéj érett volt, azaz a fióka már szinte teljesen kifejlődhetett bennük.

„Azt találtuk, hogy a tojáshéjak nagy többségét az utolsó időszakban keltették, azaz akkor, amikor az embrióknak már teljesen kifejlett végtagjuk, csőrük, karmaik és tollazatuk volt”

- magyarázta a paleontológus.

Ahhoz, hogy sikeresen keltessenek és felneveljenek kazuárokat, az embereknek tudniuk kellett, hogy hol voltak a vadon élő madarak fészkei, és még az előtt be kellett a tojásokat gyűjteniük, hogy a fiókák kikeltek. Ez nem könnyű feladat, mivel a madarak nem ugyanazon a helyen költenek évente. Amikor a nőstény lerakja tojásait, a hím veszi át a fészket, ő költi ki 50 napon keresztül a tojásokat, nem hagyva magára a fészket.

„Az emberek valószínűleg vadászat során megölhették a hímet és begyűjtötték a tojásokat. Mivel a hím nem hagyja magára a fészket, a költés alatt alig táplálkozik, ezért könnyen ragadozók áldozatává válik” – tette hozzá a kutató.