Mítosz-e a Nagy Ő?

Aki boldogságban él kedvesével, esküszik rá: márpedig létezik. Mármint a tökéletes, a folt arra a bizonyos zsákra, akinek pont úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk, és ő is éppen olyan, mint amire vágytunk. Sajnos, ők vannak kisebbségben.

Mi a titok?

Nincs titok. Nincs olyan, hogy az egyiknek összejön az, ami a másiknak nem. A különbség a hozzáállásban van, és ezt a legtöbben nem szeretik hallani. Akik úgy érzik, hogy megtalálták a Nagy Ő-t, pont annyira tökéletes párt találtak, mint bárki más, akinek volt már hosszabb távú kapcsolata. Éppen csak máshogy értékelik azt. Nem a hibákat keresik a másikban, hanem az együttműködés, az együtt teremtés lehetőségét, és magától értetődőnek veszik, hogy innentől – bármi történjen is – ők egy pár, egy életre.

A mítosz csapdái

A legnagyobb nehézség az, hogy menet közben kiderül: a királyfink bizony nem olyan tökéletes, mint azt először gondoltuk. Rosszabb esetben annyira nem az, hogy úgy döntünk, itt az ideje tovább állni, és tovább keresgélni a tűt a szénakazalban, mert biztosan léteznie kell valahol annak, amire vágyunk.

Ezzel nincs is semmi baj, de fontos megérteni: senki sem tökéletes. Akit mi keresünk, az ugyanazt keresi, csak nőben. És hogy is akarhatnánk a tökéletes társat, ha mi magunk sem vagyunk azok? Épp ezért ne várjuk el a másiktól, hogy ő mindenben megfeleljen az elvárásainknak. Ellenben tudnunk kell, mik is az elvárásaink valójában.

Én nem is akarok olyan sokat…

Ezt a mondatot gyakran hallani egyedülálló nőktől. Azt gondolja az ember, hogy ő csak egy rendes férfira vágyik, aki kedves, hűséges, megbízható, és családot akar – hogy egy példát említsünk. Aztán menet közben kiderül, hogy azért nem árt, ha talpraesett, ha képes meglepni néha egy csokor virággal, ha pont annyi szexre vágyik, és akkor, amikor te, ha nem horkol, ha szereti megbeszélni veled a munkahelyi gondjait, ha fel tud fúrni egy polcot a falra, ha úgy gondolkodik a gyereknevelésről, ahogy te, ha olyan zenét szeret, amilyet te, és így tovább…

A kulcs abban rejlik, hogy olyan valakit találj, akinek a hibái nem zavarnak. Lehet, hogy amelyik pasi az őrületbe kerget az aprólékosságával, a szöszölésével, azt egy másik nő tiszteli és csodálja ezért a tulajdonságáért. Lehet, hogy valakit zavar, ha a párja nem telefonál rá minden nap a munkahelyéről, hogy megtudakolja, hogy van, más pedig élvezi, hogy nem lógnak folyton a nyakán. Gondold végig, számodra mik az igazán fontos dolgok egy társban és egy párkapcsolatban, légy reális az elvárásaidban, és vedd észre, amikor megtalálod.

Megtalálom valaha?

A kérdés jogos, sokak számára pedig kissé ijesztő. Amikor sokévi keresgélés után az ember még mindig nem akad bele abba, akit elképzelt magának, valóban el tud keseredni kissé. Ilyenkor a probléma legtöbbször nem az, hogy nincs megfelelő „alany”. A gond inkább ott van, hogy nem vagyunk képesek észrevenni, vagy megfelelően értékelni azt, ami jó is lehetne.

Mítosz-e a Nagy Ő? Ahogy Hollywoodban lefestik, igen. A történetek mindig addig tartanak csak, hogy két ember végre egymásra talál - pedig ami utána jön, az a lényeg. Az élet nem abból áll, hogy rátalálunk valamire vagy valakire, hanem abból, hogy hogyan tudjuk utána életben tartani azt, ami létrejött. A párkapcsolat mindig munka, és állandóan dolgozni kell rajta. Ha elég lelkes vagy, és sokat elviselsz, akkor úgy érezheted: igen, ő az igazi. Tíz év után is. Ha viszont arra vársz, hogy berepüljön a tökéletes partner az ablakon, csalódni fogsz. A Nagy Ő tudniillik mindenkinek csak a képzeletében létezik. Az igazi, a valódi pedig mindennél értékesebb, hiszen ott van, és készen áll arra, hogy együtt hódítsátok meg az életet. Ezzel nincs is semmi baj, de fontos megérteni: senki sem tökéletes. Akit mi keresünk, az ugyanazt keresi, csak nőben. És hogy is akarhatnánk a tökéletes társat, ha mi magunk sem vagyunk azok? Épp ezért ne várjuk el a másiktól, hogy ő mindenben megfeleljen az elvárásainknak. Ellenben tudnunk kell, mik is az elvárásaink valójában.
Forrás: www.nana.hu