Népszavazás: „Tét nélküli kampányok” – politológusszemmel

Érdeklődésünkre Király Péterpolitológus ekképp foglalta össze az eltelt kampányidőszak legfőbb ismérveit, mozzanatait: – Míg a Fidesz a népszavazás közvetett eredményét a hazugságra építő politika feletti győzelemhez, a hatalmi változáshoz vezető út egyik, de nem utolsó lépcsőjeként határozta meg, a kormány és az MSZP megpróbálta semlegesíteni az előzetes felmérések alapján biztosan vezető „igenek” következményeit.

Így a kampány utolsó hetének néhány eseményétől eltekintve mindkét oldal folyamatosan óvatosan viselkedett, nem próbálta meg a népszavazást mindent eldöntő politikai aktusnak beállítani.

Ez a stratégia már nem elsősorban magára a népszavazásra, de a legvalószínűbb eredményt magyarázó kommunikációra készülést mutatta – derült ki a szakértő gyorselemzéséből.

– A Fidesz a szimbolikus térben csak mérsékelten aknázta ki lehetőségeit azzal, hogy nem elsődleges célként, csupán a kormány hitelét rontó újabb állomásként határozta meg a szavazást.

Ezzel ellentétben a kormány a szakmai érvelésre épülő kampányanyagokkal és az új programok folyamatos ismertetésével teljesen ki is emelte azt a pártpolitikai mezőből, ezzel tovább csökkentve a potenciális vereség szakpolitikai kérdéseken túlmutató szimbolikus súlyát.

Mivel így a nagy pártok lényegében „elbeszéltek egymás mellett”, vagyis nem csupán eltérő, de egyúttal más térben mozgó jelentésekkel ruházták fel a népszavazást, egyben meg is nehezítették maguknak egy esetleges átütő győzelem teljes kiaknázását.

Ebből következően tehát a kampányidőszak eseményeit és kijelentéseit nem elsősorban a népszavazás, hanem a kormány és a pártok hosszú távú kommunikációs stratégiáinak szemszögéből érdemes értékelni: a kampánystratégák láthatóan elsősorban nem március 9-ére, hanem az azt követő időszakra fogalmazták meg pozícióikat – olvashatjuk Király Péter értékelésében.