Csillagok, csillagok...

Elképesztően sok, több mint négyezer szavazat érkezett a Hajdú-bihari Napló „Keressük a megye futballcsillagait" elnevezésű játékára, azaz ennyien tartották fontosnak, hogy elismerésben részesüljön a régió focitársadalmának öt jeles képviselője. Tamás Nándor jegyzete

Bár Czvitkovics Péter személyében a hazai labdarúgás legfelsőbb osztályának egyik tagja is elismerésben részesült, úgy vélem, ez a szavazás korántsem a profikról szól. Hanem azokról a „hétköznapi hősökről", akik az NB I-esekhez, vagy akár a válogatottakhoz hasonlóan hétről hétre megfeszülnek a pályákon, hogy némi dicsőséghez segítsék azt a települést, amelynek csapatának címere ott feszül ziháló keblükön.

Rájuk igazán ritkán jut a reflektorfényből, pedig ők is belevetődnek egy lövésbe a dermesztő novemberi szélben, amikor a vizes labda olyan ütést mér az ember mellkasára, mint egy ágyúgolyó, vagy a munka utáni tréningen feltúrják a kapu előtti homokot az orrukkal, a hátvéd rosszul sikerült becsúszása nyomán.

Mindezt ingyen, olykor saját zsebből cserélve le a futballcsukát újabbra, mert a réginek az orrán kibúvni látszik a nagy lábujj. Sportemberek, szent őrültek ők, akiknek gyér taps, leányok csókja, marhapörkölt és nagyfröccs a „fizetségük". Ám olykor nem is kell ennél több.