2011.08.25. 06:06
Nézőpont: Családalapítás
<em>Magyarságunk érzése valóban határainkon átívelő, korántsem az erkélyre állított piros-fehér-zöld lobogóval, vagy a „Nagymagyarország-matricával” fejezhető ki. Mégis van, akiknek egy életen át tanúbizonyságot kell tenniük róla.</em> <strong>Barak Beáta jegyzete</strong>
Magyarságunk érzése valóban határainkon átívelő, korántsem az erkélyre állított piros-fehér-zöld lobogóval, vagy a „Nagymagyarország-matricával” fejezhető ki. Mégis van, akiknek egy életen át tanúbizonyságot kell tenniük róla. Barak Beáta jegyzete
Történt augusztus 20-án, hogy a közelmúltban magyar állampolgárságot szerzett ungvári fiatalember elvette szíve hajdúdorogi hölgyét a cívisvárosban. Miután meggyőződtek arról, hogy nekik együtt a legjobb, a sikeres folytatás érdekében - vállalva, hogy a polgári esküvőt pénteken tartják, hiszen ünnepen ugye nincs ügyintézés -, az államalapítás napján családot alapítottak. Hogy e dátum miért volt oly meghatározó a kárpátaljai vőlegény számára, talán mi itthon fel sem fogjuk, s azt is csak a szél tudja, milyen kérést emelt a magasba az ifjú pár által felengedett kívánságlampion. Kicsit meghaltunk 1945-ben – ez is egy vélemény volt az ukrajnai násznép részéről, pedig legtöbbjük még nem is élt akkor.
Noha a 2004. december 5-ei sebek sem gyógyultak még be, Szent István napján, Böszörmény testvérvárosából, Nagyszalontáról is 35-en érkeztek, hogy állampolgársági esküt tegyenek a hajdúvárosban. Ökumenikus istentiszteleten áldást kapott a gyülekezet, amelynek több tagja időt és pénzt áldozott arra, hogy immár papíron is újra családtag legyen.
