2011.08.26. 06:34
Nézőpont: Széjjel az ország
<em>Hazugság? Álszentség? Vágy? „Együtt az ország” – volt olvasható az augusztus 20-át beharangozó plakátokon mosolygó család alatt. Elmúlt az ünnep, örültünk a kellemes melegnek, sokan voltak együtt, pontosabban egy helyen, ahol látványosságot kínáltak, aztán ki-ki hazament oda, ahonnan jött. Vissza a magyar valóságba, amire leginkább az jellemző, hogy széjjel az ország.</em> <strong>Kovács Zsolt jegyzete</strong>
Hazugság? Álszentség? Vágy? „Együtt az ország” – volt olvasható az augusztus 20-át beharangozó plakátokon mosolygó család alatt. Elmúlt az ünnep, örültünk a kellemes melegnek, sokan voltak együtt, pontosabban egy helyen, ahol látványosságot kínáltak, aztán ki-ki hazament oda, ahonnan jött. Vissza a magyar valóságba, amire leginkább az jellemző, hogy széjjel az ország. Kovács Zsolt jegyzete
Olyannyira széjjel, hogy a mostanihoz hasonlót nem tudom, éltünk-e már át valaha. A helyzeten nem segített a forradalmi eredményt hozó országgyűlési választás, a nemzeti együttműködés meghirdetése és nyilatkozata, a szociális és ehhez hasonló kérdőívek, a sokféleképpen szavakba öntött megbékélés, összeborulás, az egység kinyilatkoztatása sem. Sőt! Egyre széjjelebb vagyunk. Az, hogy politikailag megosztott az ország, természetes. Merthogy mások is azok, hiszen erről szól a demokrácia. Ám ami ezen túl van, az szinte már tragikomikus. Amiért csak lehet, ferdeszemmel, bizalmatlanul, haraggal, gyűlölettel néznek egymásra az emberek. A bankár az adósra, ha nem fizet; a bankárra az adós, mert azt sulykolták bele, hogy az ő pénzét pofátlanul nagy haszonnal nyeli el. A gazdag a szegényre, mert az ő pénzén él; a szegény a gazdagra, mert szerinte a másik attól pénzes, mert ő szegény. A cigány a magyarra, a magyar a cigányra; a fővárosi lemucsajizza a vidékit; a falusi pipecnek mondja a városit. Az idős a fiatalra, a fiatal az idősre; és persze végtelen a sor, mert a különbözőség megtalálásában és ennek okán a saját állapot helyességének hangsúlyozásában mesteri szinten állunk – legalábbis, tapasztalom, nagyon sokan az ország lakói közül.
És mindezért ki a felelős? Nem Gyurcsány, nem Orbán, nem Vona, szóval nem a politika, de még csak nem is a bankok, a cigányok, a magyarok, hanem mi magunk. Pontosabban azok, akiknek lételeme, hogy a saját igazuk mindenki másénál előrébbvaló. Lételemük, mert ettől érzik magukat erősnek és teljesnek. És ha társakra lelnek, akkor pedig igazán elemükben lehetnek, hiszen a közösség pluszerőt ad. Ha ezen az úton haladunk tovább, az augusztus 20-ai plakát szlogenje – „Együtt az ország” – mindörökké csak vágy marad. Megoldás? Szerintem szükség lenne egy olyan célra, amivel sokan, nagyon sokan egyetértenek. Ilyen azonban egyelőre kilátásban sincs.
