Örök múzsái a kutyák

Hajdúböszörmény - Szinte észre se vette, és már könyvet illusztrált. Nincs nap, hogy ne rajzolnék valamit, van, hogy a figurák szinte önmaguktól születnek meg, én csak mintegy közvetítő csatorna vagyok a rajzolt és a valódi világ között – fogalmaz Egri Mónika illusztrátor, akinek Kutyafitty című kiállítása nyílt meg a Hajdúsági Múzeumban szerdán, dr. Pálfi Sándor főiskolai docens nyitotta meg. „Egy véletlen folytán találtam egy apróhirdetésre, amelyben illusztrátort kerestek. Nem volt szakmai megkötés, csak próbarajzra volt szükség. Beküldtem egyet, és a rengeteg pályázó közül én nyertem” – hangzik Mónika története, aki jó pár évet húzott le a rajzfilmiparban, számos filmben dolgozott kulcs-fázisrajzolóként.

Mindene a rajz

- Már egészen kicsi koromban is a rajz volt mindenem. Nem is emlékszem másra, ami ennyire lekötötte volna a figyelmem, mint a vonalak húzkodása, formákba rendezése, a színek tánca a papíron. Imádtam a színes ceruzák hangját, ahogy a papírdobozban vidáman csörögtek. Évente több dobozzal is elnyűttem, és anyukám szekrényében is sorra gyűltek az oklevelek, amelyeket különböző versenyeken kaptam. A figuráimmal azonosultam, együtt éreztem velük, soha nem rajzoltam havas tájra bikinis macit, mert megfázhat, és mindig befejeztem a rajzokat, minden végtag, szem, orr, fül és kalap- kabát helyére került, mielőtt becsuktam volna a rajzfüzetet - olvasható a bemutatkozó soraiban.

Textiltervezés helyett...

- Adta volna magát, hogy rajzos pályán induljak el, de valahogy mégsem úgy alakult. Textilipari technikumba mentem, de mire elvégeztem volna, megszűnt a hazai textilipar. Nem mintha annyira vágytam volna egy textilgyárba, de homályos emlékeimben felrémlik, hogy különböző, színes anyagokat akartam tervezni, vidám mintákkal. Ehhez képest a valóság nem kecsegtetett ilyen eszményi lehetőségekkel.

Elvégeztem egy animációsfilm-készítő tanfolyamot a Pannónia Stúdió keretein belül, majd egyszer csak a Pumukli kalandjaiban találtam magam. Fázisrajzolóként kezdtem, de akkoriban még lehetőségem volt jobban belenézni a filmkészítés világába, így volt, hogy a natúr filmet kockáztam ki, ami ahhoz kellett, hogy a rajzolt figurákat a háttérhez tudják illeszteni.

Jó pár évet húztam le a rajzfilmiparban, számos filmben dolgoztam kulcs-fázisosként, pl a Mr Bean-ben, vagy a Pettson & Findusban, animáltam egy kisfilmben is, és a rajzfilmnek köszönhetően elutazhattam a világ másik végébe, Kínába is. De a rajzfilm igazából egy hatalmas csapatmunka, ahol az ember elvesztheti benne önmagát. Mintha egy hatalmas gépezet egyik nagyon apró, szinte láthatatlan darabkája lenne. Ugyan fontos, de nem pótolhatatlan.Amikor a hazai 2D-s rajzfilmgyártás halálközeli állapotba került, nekem is muszáj volt egy másik utat keresnem - vélekedik Egri Mónika.

A tárlat szeptember 8-ig látogatható 10 és 16 óra között.

HBN