2022.11.29. 16:00
Tamburások találkoztak Csantavéren, furulyások tanultak Adán
A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság támogatásával novemberben két értékes program is megvalósulhatott. Csantavéren tizedik alkalommal szervezték meg a Szárazfa lelke tamburafesztivált, amelyen Eredics Gábor, a Vujicsics Együttes vezetője tartott előadást. November derekán a furulyások találkoztak az adai továbbképzésen, amelyen Nagy Gábor népzenész, néprajzkutató irányításával csiszolhatták hangszeres tudásukat.
Csantavér adott otthont a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság által támogatott tamburafesztiválnak
Forrás: Hagyományok Háza
Egy pengetős Hungarikum - tamburások találkozója Csantavéren
A X. Szárazfa Lelke Fesztiválon tamburások találkoztak Csantavéren, de az eseményen részt vettek énekesek, táncosok – és mint a tamburazenekarok kiegészítő hangszeresei – fúvósok és hegedűsök is. Megtiszteltetés volt számomra, hogy november 19-én egy nagy érdeklődéssel kísért előadást tarthattam – számolt be élményeiről Eredics Gábor.
Fotós: Tóth László / Forrás: Hagyományok Háza
A Kossuth-díjas zenész kiemelte, hogy előadásában igyekezett összefoglalni a tambura megszólalásának és tamburazenekar hangzásának lényegét azzal a céllal, hogy
"a vajdasági tamburásoknál kissé ’nyitogassam’ a repertoárt a magyarországi és a kisebbségekhez kötődő zenei anyagok felé."
Hozzáfűzte, hogy a vajdasági Tisza-mente anyagainak ápolása valóban a legfontosabb, ugyanakkor azt is jelezte a hallgatóságának, hogy a tambura vitathatatlanul balkáni, sőt messzebbre tekintve, ázsiai eredetű hangszer, amely délszláv közvetítéssel érkezett Közép-Európába az úgynevezett tambura szamica.
Viszont a Szerémségben kialakult tambura hangszercsalád és a tamburazenekari gyakorlat egyértelműen a magyar kulturális hatások következménye: e vidéken a cigányzenekarok mintájára, szinte tudatosan alakították ki a különleges pengetős zenekari hangzás hangszereit. Ezzel kapcsolatban informáltam az egybegyűlteket, hogy nemrégiben megjelent a Tambura-tanulmányok című kötet a Kalász Művészeti, Nevelési Alapítvány gondozásában, számos értékes dolgozattal és hangzó melléklettel. Jó szívvel ajánlottam, mivel az Alapítvány kuratóriumának én vagyok az elnöke
– mondta Eredics Gábor.
Hozzáfűzte: a képzésen több mint húsz fő vett részt, akik érdeklődéssel hallgatták azt a szokatlan megállapítását, miszerint
"a tamburazenekar, a tamburacsalád által alkotott együttes, egy igazi hungarikum. Akkor sincs ez másként, amikor horvát, szlavóniai, vagy vajdasági szerb tamburazenekart hallunk. Elterjedését is meghatározhatjuk, a tamburazenekar kultúrája – a vegyes lakosú területeken – Újvidékig ér el, Belgrádban már nem annyira népszerű."
A zenész azt javasolta a résztvevőknek, hogy a tambura zenekarok repertoárjába, a magyar anyag mellé, bátran vegyék fel az adott település, adott esetben szerb dallam anyagait is.
Eredics Gábor előadását a fesztivál követte, amelyen huszonkét produkció lépett színpadra, a profi együttesek mellett pedig amatőrök is bemutatkoztak. Érkeztek muzsikusok Csantavérről, Zentáról, Gunarasról, Bácsfeketehegyről, Tornyosról, Adáról, Temerinből és fellépett a bátai Pántlika Zenekar is. A programot táncegyüttesek és népdalkörök is színesítették.
Adán tanultak a fiatal furulyások
A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság november közepén Adán szervezett furulyás-továbbképzést, amelyen tíz, 15–18 éves zenész vett részt. Az egynapos tanfolyamon Pál István, a népművészet mestere, palóc furulyás három dallamát, két úgynevezett hallgatót és egy kanásznótát dolgoztak fel Nagy Gábor népzenész, néprajzkutató irányításával.
Már az elején látszott, hogy a résztvevők nagyon szeretik a népzenét, többen közülük táncolnak és énekelnek is. Nagyon jó volt a hozzáállásuk, s szakmai alázattal, tudásvággyal vettek részt a közös munkában. Az együtt töltött idő számomra is tanulságul szolgált, mivel lelkes csapattal dolgozhattam együtt, még a szünetben is szakmai kérdésekkel foglalkoztak, vagy gyakoroltak. Figyelembe kellett viszont vennem, hogy Délvidéken nincs állandó furulyaoktatás, ehhez képest a zenészek nagyon gyorsan tanultak, és megvolt bennük az érdeklődés, s nem mellékesen a tehetség is. Így jól haladtunk, s a kitűzött tananyagot hamar elsajátították. A hangszerek minőségével is elégedett voltam, a fiatalok főleg helyi hangszerkészítők instrumentumain játszottak
– értékelte a kurzust Nagy Gábor.
Forrás: Hagyományok Háza
Tapasztalatai alapján úgy vélekedett, hogy fontos folytatni ezt a képzési formát.
A furulya egy könnyen használható hangszer, szorgalommal szép eredményeket lehet elérni, valamint az ifjú zenészek átlagon felüli érdeklődésére is lehet alapozni. E tanfolyam a résztvevőknek inspirációt is adott, gyakorlással tovább csiszolhatják a tanultakat. Jóllehet, hobbiszinten foglalkoznak a hangszerrel, de gyakran összejönnek, s közösen készülnek fellépésekre, s az adai Vadvirág Hagyományápoló Körrel is szoros kapcsolatot ápolnak
– fogalmazott a zenész.
