„…miközben végigsétálunk életem főutcáján, betérünk majd különböző zenés helyekre”

Müller Péter Sziámi költő, énekes és dalszerző – a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál, valamint a Sziget Fesztivál ötletgazdája és alapító igazgatója – október 29-én este hét órai kezdettel tartja jubileumi koncertjét Budapesten, az Erkel Színházban.

Rendhagyó koncert lesz, mint ahogyan szinte minden a Sziámi-életműben. A hazai kulturális élet meghatározó alakja eddig is tartott időnként különböző, nagy sikerű összegző koncerteket, legutóbb például a Művészetek Palotájában. Jellemző rá, hogy a legkülönbözőbb területen alkotó művészeket „ismerteti össze” egymással. Ezekből a találkozásokból később sajátos közösségek jönnek létre, amelyek különleges, új alkotásokat eredményeznek, a rajongók és a közönség legnagyobb örömére.

Milyen múzsa ihlette ezt a koncertet?

Besnyő László producer barátom – aki negyven éve szervez számomra koncerteket – azzal az ötlettel állt elő, hogy életműkoncertet szeretne az Arénában. Erre csupán két dolgot mondtam: hogy nem szeretnék Aréna-koncertet, az életmű kifejezéstől pedig borzongok, mert úgy hangzik, mintha mindennek vége lenne, holott éppen nagyon aktív és termékeny korszakot élek.

Nem éppen egybehangzó szándékok…

Lehet, hogy nem úgy tűnik, de a koncert ötletét nem elleneztem, pusztán helyszínnek az Erkel Színházat javasoltam, mert részben „ott nőttem fel”, ezért otthonosan érzem ott magam. Novák Péter – akivel egy időben dolgoztunk annak idején a Miskolci Nemzeti Színházban – lett a koncert „szellemi partnere”. Megkértem, hogy egy több mint ezerdalnyi repertoárból válogassa össze azokat, amelyekből egy egységes ívet rajzolnak meg. A választásaival szinte száz százalékban egyet is értettem. A ragyogó, háromtagú Free Voice Vokál mellé – akik szintén mostanra szegődtek hozzánk – egy női énekkart, az Angyalok Kara kórust is elhívta Péter. Az ő ötlete volt az „életHű” műfaji meghatározás is, amit nagyon szeretek. Ugyanis egyszerűen arról van szó, hogy egy adott pillanatban visszatükröződik az, hogyan alakul az életem, legalábbis a különböző zenés/zenei műfajokban. Eléggé szokatlan módon valamennyiben örömmel lubickolok, az alternatív/independent rockzenétől vagy undergroundtól a main­stream popon át a dzsesszig, a sanzonig, a musicalig, illetve az operáig. Úgy fogalmaznék, hogy picit mesélek majd, miközben végigsétálunk életem főutcáján, betérünk különböző zenés helyekre, és akkor elmondom majd, hogy hol vagyunk éppen. De csak ennyi, megfogadtam, hogy nem „beszélem túl” a koncertet – a két rész tiszta zenei anyaga is közel három óra.

Kaphatunk egy kis előzetest a „zenei étlapról”?

A repertoár az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi dalainak legjava, illetve a Müller Péter Sziámi and Friendsszel készült újabb dalokból is elhangzik néhány, valamint a legkülönbözőbb műfajokban készült dalaim. Érdemes áttekinteni, hogy azok a dolgok, amelyek bizonyos viszonylatban születtek, hogyan szólalnak meg, ha most emblematikus kollégák, általam nagyon szeretett szerzőtársak és előadók kapcsolódnak be. Ilyenformán úgy alakul, hogy éneklik a dalaimat olyanok is, akik eddig még nem. Duettet énekelek Miklósa Erikával és Szinetár Dórával, vendégem lesz a Romano Drom zenekar, akikkel léptünk már fel együtt, és több dalt is írtam nekik. Ott lesznek a Baltazár Színház művészei és velük Darvas Ferenc, a színház zeneszerző-zongoristája – akivel sokat játszunk duóban –, Szakcsi Lakatos Béla, akivel szintén tizenkét éve duózunk és írunk dalokat, valamint Jávori Ferenc Fegya, vele sok dalt írtunk és játszunk együtt. Fegyával több egész estés programunk is van, egy francia nyelvű és egy Odessza–Budapest járat című dalest, ahol odesszai gengszterdalok és kocsmadalok a téma, de írtunk együtt kiválóan sikerült dalantológiát – egy zenés színpadi játékba –, ezért onnan is előkerül majd valami, és ő énekli a Zuhanórepülés című Sziámi-klasszikust is, ahogy Szinetár Dóra a Kicsi, kicsiszolt követ, amit Gasner Jánossal írtunk. Tolcsvay Lászlóval több zenés darabot írtunk együtt, és több nagylemeznyi dalt is írtam neki, ő a ’68 című közös slágerünket adja majd elő. Ott lesz Dés László, akinek új lemezére én írtam a címadó dalt, és jelenleg egy zenés játékon dolgozunk együtt, a Vígszínház számára. Abszolút bónusz, hogy az URH-blokkban vendégem lesz Menyhárt Jenő, és főleg az, hogy ezeket a számokat egy tizenévesekből álló, átütő trió kíséri majd, akiknek már a szüleik is ezeken a dalokon nőttek fel. A dalok legnagyobb részét a hazai pop-rock élet legjobb zenészeiből – a fantasztikus zenei producer, Szakos Krisztián által – erre az alkalomra összehívott társulás kíséri. Zenei vezetőként Krisztián újra is gondolta a műsorszámok egy részét.

Nem félelmetes opera-énekesnővel duettezni?

Nem vagyok félős, sőt egész életemben erről ábrándoztam, de azért olyan dalt választottam, ahol nem kell operai magasságokhoz felnőnöm, hanem az általam pont a természetességéért és a kiváló humoráért szeretett és nagyra becsült Miklósa Erika énekel kevésbé embert próbáló szólamot. Az Angyalduettet egyébként énekeltem már egyszer Csákányi Eszterrel is. Továbbá barátok között leszek, és annyira otthonosnak képzelem az egészet, mintha egy parti, házibuli vagy egy spontán örömzenélés lenne. Számomra egyébként életemben az volt az egyetlen, tőlem szokatlan műfajjal kapcsolatos „félelmetes” szituáció, amikor a Miskolci Nemzeti Színház a 175 éves fennállását ünnepelte. Megkértek, hogy a gálán énekeljek egy műfajilag tőlem meglehetősen távol álló dalt. Konkrétan a Montmartre-i ibolyából a Művészhimnusz első néhány sorát, de azt nem mondták, hogy előttem Melis György énekli a Bánk Bánból a Bordalt. Na, az egy kicsit para volt, remegett is a lábam, de a végén szerencsére megdicsértek. Hasonló szituációba még Marton Évával kerültem, akivel a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon is dolgoztunk együtt. Kijött egyszer egy Sziámi-koncertre a Szigetre, nagyon tetszett neki, és bedobta, hogy énekeljünk együtt egy crossovert. Akkor nagyon megijedtem és mondtam, hogy: Éva, veled én nem mernék. Most viszont megkerestem, de sajnos többé már nem énekel színpadon.

Miklósa Erika egy áriát is előad majd, ha jól tudom. Nem lesz ez kakukktojás?

Az egy személyes Mozart-­kedvenc, de a helyére került, mert Szakcsi Lakatos Béla dzsesszfeldolgozásában énekli Erika a Varázsfuvolából az Éj királynője áriát. Ez lesz a második rész nyitánya. Miután az Operaház és az Erkel Színház büféiben nőttem fel – mert az anyukám ott dolgozott –, már kisgyermekként is csak néztem, hogy milyen fantasztikusak az opera-énekesnők. Gyönyörűek és illatosak voltak, csillogtak és fantasztikusan skáláztak. Akkor gondoltam arra, hogy de jó lenne énekelni velük, de – mint tudjuk – nem lettem operaénekes. Most viszont megadatik ez a lehetőség.

Mit tartogat az est végére?

A Finale Ultimo a Romano Drom – Kovács Antal és zenésztársai – és az alapzenekar közös produkciója lesz. Nagyon sok mindent kitaláltunk erre az estére, és azt gondolom, ilyen koncert még nem volt. Nem tudom, lesz-e még hasonló az életemben, de ez mindenképpen egy rendkívüli pillanatokban gazdag, izgalmas és egyszeri együttlét lesz. Mellesleg rájöttem, annak ellenére, hogy nem szeretem az évszámokat, mégis van egy kis „jubileumi” apropója a koncertnek. Pont ötven éve, hogy először énekeltem színpadon Dévényi Ádámmal, aki akkoriban még az én verseimet zenésítette meg. A legjobb barátom volt, és sajnos már nincs közöttünk. Később egyébként csodálatos szövegíróvá vált, megnyerte a Ki mit tud?-ot és ő lett a kaposvári színház legendás korszakának zenei vezetője is. Vele is sok közös dalunk van, némelyiket ma is játsszuk.