Libabőr, csoda, csontig hatoló miskolci életérzés

Három pokoli jó zenekar szórakoztatta szombat este az Ady Művelődési Ház közönségét: az Ezüst Nyár, a Tunyó Emlékzenekar és az idén 40. és 20. jubileumát ünneplő P. Box. A kicsit furcsa kettős jubileum jelentése, hogy negyven éve működik a zenekar, húsz éve pedig ebben a felállásban.

Karizma és blues

Először az Ezüst Nyár zenekar melegítette be a lábakat és torkokat, egy nagyon hangulatos negyvenöt perces műsorral. A banda azért jött létre, hogy életben tartsa a Syconor, a Syrius, a Hungária, valamint a korai Locomotiv GT egykori zseniális gitárosának és zeneszerzőjének, Barta Tamásnak az emlékét. Így a koncerten az ő életművéből hallhattunk dalokat. Gál Gábor gitáros ismerős lehet a blues zene kedvelőinek, hiszen a Takáts Tamás Dirty Blues Band-ben is ő nyúzza a húrokat. Hozzá csatlakozott két nagyon tehetséges fiatal zenész, Szabó Richárd a dobok mögött, és Heiser Ádám a basszusgitárnál, illetve mikrofonnál. Ádám rettentő karizmatikus frontember, tele energiával, akinek nagyon jól álltak ezek a dalok, ez a stílus, egyre többen kapták fel a fejüket a büfénél is, és vonultak be közelebbről meghallgatni az emlékműsort.

Előkerült egy Diósgyőr mez is, amit Gál Gábor kapott ajándékba egy régi barátjától, aki utánpótlás edzőként dolgozik a miskolci sportklubnál. Természetesen azonnal fel is vette a gitáros, s abban játszotta végig a koncert hátra lévő részét.

Tunyó szeretete

Utánuk ugyancsak egy tribute zenekar következett, a Tunyó Emlékzenekar, akik nagyon megleptek. Az nyilvánvaló volt, hogy egy zseniális és legendás énekes által előadott dalokat fogunk hallani, de mégis más volt, mint a hasonló zenekarok vállalkozásai. A legtöbbjük ugyanis általában azért fog bele egy tribute bandába, mert szereti azt a zenét. Ez a Tunyó Emlékzenekarra is nyilván igaz, de emellett az is látszik, hogy az embert, Tunyogi Pétert is mennyire szerették, nem csak a zenéjét. Ennyi tiszteletet, őszinte rajongást, alázatot és szelíd szeretetet talán még egyetlen hasonló zenekarban sem láttam. Felcsendültek olyan P. Mobil klasszikusok, mint a Ha újra kezdeném, és TRB dalok is, mint az A tegnap itt hagyott, és megérkezett a boszorkányrepülés is, teljes valójában.

Mint sok másik, régóta létező zenekarnál, a P. Box esetében is lehet azon vitatkozni, hogy ki az igazi énekes, vagy melyik az igazi felállás, de parttalan civakodás lenne. Egyszer felmerült bennem az ötlet, hogy elkészítem a 70-es, 80-as évek rock zenekarainak a térképét: ki, honnan, hova vándorolt, ki kivel alapított új zenekart. Hamar rájöttem, mikor a Pokolgép–Omen–Ossian–P. Mobil vonalon morfondíroztam, hogy ez legalább annyira lehetetlen vállalkozás, mintha Márquez Száz év magányának szereplőit akarnánk térképre helyezni az egymáshoz való viszonyuk alapján. Most ebben a felállásban működik tovább a zenekar, és Koroknai Árpád Kori már több helyütt bizonyította, hogy igazán dinamikus frontember és nagyon tehetséges énekes.

Csoda

Mire ők kerültek sorra, rengetegen lettek az Adyban, a tánctér, az ülőhelyek is megteltek, de még odakint is kisebb csoportokban beszélgettek az emberek. Egy jó kis vegyes műsorral készült a zenekar újabb és jól ismert dalokból, majd nagyjából a koncert felénél köszönthettük az első vendéget: Zselencz László Zsöcit, aki maga is tagja volt korábban a P. Boxnak. Hatalmas üdvrivalgásban tört ki jelenlétére a közönség. Mint régi ismerőst köszöntötték, ő pedig a szerény mosolyával és remek basszusjátékával hálálta meg a meleg a fogadtatást. Természetesen nem maradhatott el tőle az Edda slágere, az Álmodtam egy világot sem, amit egy emberként énekelt a vendégsereg. Olyan csontig hatoló lokálpatrióta érzés ez, amit csak egy miskolci érthet és érezhet. Csoda volt.

Végül az est második sztárvendége, Varga Miklós is színpadra lépett. Őszintén szólva, még soha nem hallottam élőben és kicsit tartottam tőle, hogy az ő hangját is megviselték az évek, mint sok más kortársának. De szó sem volt erről, még mindig gyönyörűen énekel, mintha az idő rajta nem fogott volna. A Zöld, a bíbor és a fekete című dalnál libabőrös lettem, elképesztő élmény volt hallani ebben a felállásban, Korival káprázatos duettet adtak elő.

Igazi kuriózummal is készültek, néhány dal szólt az István, a király rockoperából: az Oly távol vagy tőlem és a Szállj fel szabad madár többek között. Nos, felrobbant a tánctér, aztán fel sem ocsúdtunk és vége is lett ennek a varázslatos négy órának. Ezt az estét még emlegetni fogjuk egy darabig azt hiszem.