Szenzációs rockcirkusz az Adyban

Negyvenegy. Gombócból is sok, szokták mondani. Nem különben együtt töltött időből. Valaminek nagyon működnie kell ahhoz, hogy négy évtizedet kibírjon együtt ugyanaz az öt ember, ráadásul alkotó ember. Szeretet, tolerancia, közös hullámhossz biztosan elengedhetetlen ehhez, és mindezek a közönség felé is áradtak, minden manír nélkül. Takáts Tamás egy jelenség, zseniális frontember, remekül ért a közönség nyelvén és folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, igazán különleges az a bánásmód, ahogyan ő kezeli a koncerten részt vevő embereket. Gidófalvy Attila pedig egy igazi bohóc, a szó legjobb értelmében. Nem rest bolondot csinálni magából, ha azon múlik a nagyérdemű mulatsága.

Az olyan jól ismert dalok mellett, mint a Keleti éj, Az áruló vagy Lépd át a múltat, a legújabb album dalaiból is hoztak ízelítőt a rock elefántjai, s bár a koncert elején egy kis hangtechnikai malőr csúszott be, a közel két órás koncert minden pillanata tökéletes volt. Olyan kivételes energiák vannak ebben a zenekarban, amit nem lehet utánozni. Bár jómagam első ízben jártam Karthago koncerten, de az biztos, hogy nem ez volt az utolsó. Kocsándi Miklós, aki nemcsak a dobokat püföli, megcsillogtatta énektudását is a koncerten, ami valljuk be, piszkosul jó. Most már rájöttem, hogy ki vokálozza a nagyon magas szólamokat a dalokban. A helycserés támadás után még dobolás közben is énekelt egy kicsit, Takáts Tamás pedig kissé megfáradva mászott elő a hangszer mögül, amit természetesen elbohóckodott, pedig remekül megállta a helyét a doboknál is.

Természetesen a végére maradtak a nagy balladák: az Apáink útján és a Requiem. Utóbbi dalt az elmúlt negyven évben minden egyes koncerten eljátszották és garantált volt a libabőr, no meg a könnyes szemek, amibe azonban a giccsnek szikrája sem vegyült.

Kicsit cirkuszi miliőre emlékeztetett az egész este hangulata: eleve, ha csak az elefántra gondolunk, ugye. De volt itt bohóckodás, egymás hangszerével virtuózkodás, nevetés, tánc is. Már az első néhány dal után megállapítottuk: bárcsak fele ennyi energiánk lenne majd ennyi idősen, mint a Karthago zenekar tagjainak!