Életöröm egy képzeletbeli tábortűz mellett

Bár ismeretségünk közel húsz éves, most először hallgattam meg Tomit. Nagyjából volt egy kép a fejemben, hogy mire számíthatok, és azon túl, hogy csalódnom egészen bizonyosan nem kellett, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Az akusztikus gitárnak egyébként is van egy olyan atmoszférája (főleg nyáron), még zárt térben is, amitől az embert eltölti az életöröm. Az este egy képzeletbeli tábortűz mellett gyűltünk össze, földön ülő, nevető emberekkel telt meg a Random koncertterme. Tábortűz és irodalmi kávéház romantikus elegye volt inkább, az intellektuális, sokszor ütős mondanivaló közé néha bedobott kis káromkodások pedig még pont a szórakoztató kategóriába estek.

Tomi, vagy ahogy mi hívjuk: Gimpi hangja és előadásmódja rendkívül emlékeztet Novák Péterére, már ha valaki hallgatta rajtam kívül valaha a Kimnowak zenekart. De nem csak az orgánuma hasonló, a szövegvilág is nyomokban allúzióra ad okot, felsejlett egy-egy Kimnowak sor akaratlanul is. Lehetne még hasonlítgatni a stílusát, hiszen olykor egy Cseh Tamás epigon (a szó legjobb értelmében) szól hozzánk a tortaszelet alakú színpadról, máskor viszont mintha Eddie Vedder ukulelés filmzenéjét hallanánk az Into the wild-ból. De felbukkan valamiféle érthetőbb Kispál is a szövegek hangulatában – mégis ízig-vérig ott van benne Tomi is, az ő sztorijai, érzései, gondolatai, akárkihez vagy akármihez is hasonlítjuk őt és a zenéjét.

Ahogyan a koncertajánlóban is mondta, spontán és kötetlen estére készültünk, több kis barátkozós szünettel – hiszen a zenész is ember és a sör is gyorsan fogy a rekkenő, vihar utáni melegben. Megtudtuk, hogy Gimpi nyert egy díjat is a legjobb versfeldolgozásért – amit a saját szerzeményéért, a József Attila címűért ítéltek oda neki. De ebben a dalban felbukkannak az irodalom más alakjai is, mint például Radnóti Miklós vagy Varró Dani. Kifejezetten jó kis dal.

Az önéletrajzi ihletésű dalszövegeken, és a stand up show-ba hajló konferálásokon sokat nevettünk, és a legjobb az volt, hogy a teraszra is kihallatszott a zene, így a dohányosok sem maradtak le semmiről, maximum a fotókról. De a beígért 15 haver a 15 haverjával ott volt, és remekül érezte magát.