„A műtét utáni lábadozás már vidámparknak tűnik”

– Először is hogy érzed most magad?

– Az elmúlt hónapokban a poklokat jártam meg a kialakult gerincsérvemmel a fájdalmaim miatt, ahhoz viszonyítva a műtét utáni lábadozás már vidámparknak tűnik. Viszont a sérvből adódó korlátozott mozgásom és magatehetetlenségem a karanténnal együtt lelkileg és fizikailag megviselt. kár lenne tagadnom. Ez egy tipikusan olyan történet volt, amiről az ember azt gondolja „velem ez nem történhet meg”. Aztán mikor megtörténik, rájön, hogy ő sem Superman. De reménykedem abban, hogy ez az egész is csak erősebbé tesz.

– Hogyan halad a rehabilitációd? Meddig fog tartani?

– Sokáig. Pontos válasz erre sajnos nincsen, mert minden ember és minden sérülés más és más. Az én esetemben sajnos az történt, hogy az orvosok eleinte félrekezeltek. Egy gerincsérv ritkán jár műtéttel ebben a korban, nekem sajnos nem volt más út. Ha időben elküldenek képalkotó vizsgálatra és komolyabban veszik a panaszaim, valószínűleg nem jutok el a kórházig. Az ilyen műtétek utáni rehabilitáció egyébként alapvetően 6 hét, nekem még 2 hátra van. Ez azt jelenti, hogy sétálni, feküdni, ülni és ilyen általános dolgokat már tudok, illetve fogok tudni. De arra, hogy a sporthoz visszatérjek vagy a színpadon ugrálhassak, úgy mint régen, arra a gyógytornászok szerint inkább a fél-egy évet várni kell. Igaz, én már a műtét másnapján felálltam és sétáltam, szóval próbálom nem elhagyni magam.

– Mi a legnehezebb számodra ebben a helyzetben?

– Talán az, hogy fizikailag nem vagyok olyan mint régen és lehet, hogy nem is leszek száz százalékban. Nehéz feldolgoznom, hogy például a két éves gyerekemet már nem emelhetem fel, legalábbis egy darabig biztosan nem. És innentől kezdve sokkal jobban oda kell figyelnem a mozdulataimra és egy csomó hétköznapi dologra. Akinek volt már gerincsérve, az tudja milyen, akinek nem, az talán úgy gondolja, hogy kicsit fáj az ember dereka aztán meggyógyul. Én is így gondoltam. De ez egy sokkal komplexebb dolog és egy életen át tartó harc onnantól, ha egyszer kialakult.

– Minden rosszban van valami jó, azt mondják. Te találtál ebben valami tanulságot, pozitív dolgot?

– Hiszek abban, hogy szinte minden betegség lelki eredetű okokból indul ki. Valószínű én sem véletlen kaptam ezt. Lett elég időm, hogy az ágyban fekve gondolkodjak ezen. :) Egyébként ,ha lehet ilyet mondani, „jókor” történt, mert a vírushelyzet miatt egy koncertem sincs, amit le kellene mondanom.

„Töltsétek hasznosan az időt, vigyázzatok magatokra és mindenkire, remélem hamarosan találkozunk egy koncerten!”

– üzente a BOON olvasóinak Deniz.

– Hogyan fogod folytatni az edzést?

– A futás és a súlyok emelgetése még odébb van. Komolyabban egy darabig még biztosan nem edzhetek semmit, de a gyógytorna is meg tudja izzasztani az embert.

– A gyógyuláson kívül milyen terveid vannak?

– Tervem az mindig van, sok. Most a karantén körülményei kevésbé engedik bárminek a megvalósulását. A gyógyulás a legfontosabb és emellett próbálok alkotni, hogy amikor eljön az ideje és helyre áll a világ, jöhessenek az új dalok.

– Fogtok még Orsovai Renivel együtt dolgozni?

– Persze. Reni alapvetően a zenekarom állandó tagja, és emellett folyamatosan írjuk a dalokat. Jelenleg is van a fiókban nagyon sok kész vagy demó állapotban lévő szám. Alig várjuk, hogy megjelenjenek!