Így készül a mesterhegedű?

Gyermeknap alkalmából az Észak-Magyarország is szeretett volna hozzájárulni legfiatalabb olvasóink boldogságához. Ezért határoztuk el, hogy teljesítjük kívánságaikat, legyen az bármilyen különleges is. A hatéves Jávori Sámuel például egy hegedűkészítő-műhelybe szeretett volna ellátogatni, és nem kellett kétszer szólnia, lapunk segítségével Péteri Károly hegedű- és vonókészítő mesternél vendégeskedhetett. Samukát, szüleit, kisöccsét és kishúgát maga a mester fogadta, valamint fia és lánya, akik szintén hangszerkészítőnek tanulnak.

A műhely nem nagy, a mester meg is jegyezte, annak idején nem sejtette, hogy két gyermekét is sikerül majd megfertőznie a szakma szeretetével, így aztán kinőtték a kuckót. Azonban annál varázslatosabb a helyiség. Készülőfélben lévő és épp elkészült hegedűk, brácsák pihennek egy kifeszített zsinóron, melyek mind arra várnak, hogy gazdájuk kézbe vegye őket és nagyszerű dallamokat csalogassanak ki belőlük. A falon pedig az a sok-sok szerszám, melyek a mesterhangszerek elkészítéséhez szükséges.

A titok

Samuka kissé megilletődve néz körül, soha nem járt még ilyen helyen, de kérdeznie sem kell, mert Péteri Károly szeret mesélni. Először arról, hogy 40 évvel ezelőtt kezdte el a szakmát. Európa leghíresebb hangszerkészítő iskolájában is tanult, Cremonában.

– Amikor kimentem Olaszországba, még szocializmus volt, mire hazajöttem, már megtörtént a rendszerváltozás – jegyzi meg nevetve. – Azt azonban nem tudom, miért választottam épp ezt a mesterséget. A szüleim fodrászok voltak, tehát a kéz­ügyességemet tőlük örököltem. Már gyerekkoromban is felkeltették az érdeklődésemet a Stradivariról megjelent cikkek, amelyeket kivágtam és összegyűjtöttem. Ezeket 30 éves koromban találtam meg, és akkor elhatároztam, elmegyek és megtudom a titkot: vajon miért szólnak olyan csodálatosan a Stradivari-hegedűk? Így kerültem Cremonába. Azt szokták mondani, hogy itt gyűlnek össze a világ bolondjai. Aki pedig még bolondabb, az Milánóba megy festőnek – nevet ismét a mester.

Megtudjuk tőle, hogy vállal hangszerjavítást is, új hangszereket pedig készít a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak, a Magyar Állami Operaháznak és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek. Külföldön azonban sokkal híresebb, mint itthon. Vannak hangszerei Bécsben, Londonban, Svédországban, de még Japánban is. Mert a Cremonában tanult mesterek hangszerei mindenütt kelendőek a különlegesen szép hangjuk miatt.

Az ő hegedűje nyert

Károly a sikereiről is mesél. Már a svéd királynő is hallott olyan zenészt, aki az ő hegedűjén játszott. 2010-ben pedig a Duna Tv-ben élőben ment a Hegedű Napja című adás. Hét hegedű versengett ekkor, és a győztes a miskolci mester által készített hangszer lett. Károly szerepel a Hazai hősök című könyvben is.

A kis bevezető után Samukának és kisöccsének mutatja meg, hogy készül a hegedű.

– Itt egy forma rétegelt lemezből. Erre ráillesztjük a kávát, aztán a hegedű hátlapját. Ezután a rétegelt lemezt kivesszük, majd a hangszer teteje következik. A hátlap jávorfából készül, hogy szebb legyen a hangja. Erdélybe kell menni ilyen fáért, mert csak ott találni jó minőségűt – magyarázza a mester.

Samuka megörül, mert őt Jávorinak hívják, majdnem úgy, mint azt a kiváló fát.

Károly ezután néhány szerszámot is megmutat a gyerekeknek, és elmagyarázza, melyik mire való. Kiderül, a hangszerkészítés bizony nem tartozik a legkönnyebb szakmák közé.

Samuka nem beszédes, de édesanyja, Jávoriné Kele Zsuzsa lapunknak elárulja, kisfia már mondogatja egy pár éve, hogy szeretne hegedülni tanulni. Van otthon egy kis hegedűje, abból próbálgat meg dallamokat kicsalni. Az ő ötlete volt, hogy látogassanak el egy hegedűkészítő mesterhez. Jövőre a kisfiú a Szabó Lőrinc Általános Iskolában kezdi a tanévet, ahol zeneoktatás is lesz, úgyhogy valóra válhat egy újabb álma: hegedülni tanulhat.