2019.06.30. 14:00
Ruha teszi a környezetvédőt?
Nincs egy rongyom, amit felvegyek, beleszerettem abba a magassarkúba. Ismerős, igaz? Tegye fel a kezét, akire nem borulna rá egy kisebb falu összlakosságának összes textíliája, ha most kinyitná a szekrényt! Valóban szükségünk van ennyi ruhára?
Az öltözködés az egyik legegyértelműbb önkifejezési eszköz
Forrás: Pixabay
Cikksorozatunk abban igyekszik segíteni, hogyan éljünk környezettudatosabban anélkül, hogy az egész életünket fenekestől felforgatnánk. Helyette alternatívákat igyekszünk mutatni, saját tapasztalatok alapján.
Eddig a csomagolásmentes vásárlással, a környezetbarát mosással, a takarítással, a tisztálkodással és a szépségápolással foglalkoztunk. Ezen a héten az öltözködésről lesz szó.
Sok nő csillogó szemekkel nézi a Szex és New York azon jeleneteit, amikor a szereplők vásárolnak, divatbemutatókra járnak, minden jelenetben más ruhában és lábbeliben feszítenek, miközben hasonlóról álmodozik. Ez azonban nagyon rossz példát mutat, a fogyasztói társadalom következménye dióhéjban. Persze nevetünk az olyan a mémeken, mint az „Éppen elég ruhám és cipőm van! – mondta soha egyetlen nő sem.”, de valójában ez egy cseppet sem vicces.
A divatipar végzi ugyanis az egyik legkomolyabb környezeti pusztítást. Például egyetlen farmernadrág előállításához 8000 liter víz szükséges. A ruha gyártásához először is a növényi rostokat (amennyiben nem teljesen szintetikus anyagból készül az adott darab) vegyszerekkel kezelik, festékekkel színezik, majd ismét vegyszerekkel kezelik, hogy az anyag tartósabb maradjon, ne fakuljon a színe, égésálló vagy vízlepergető legyen. A gyártás pedig a legtöbb esetben Ázsiában történik, ahol az EU-s környezet- és egészségvédelmi szabályzások nem érvényesek. A Kínából, Bangladesből, Pakisztánból, Thaiföldről származó ruhák maguk is tele vannak káros vegyi anyagokkal, illetve az előállítással keletkezett évi közel 2,5 milliárd (!) liter szennyvíz és 1,2 milliárd tonna kibocsátott szén-dioxid is rettenetesen környezetszennyező, az etikátlan munkakörülményekről nem is beszélve (akit érdekel a téma, nézze meg a The True Cost című dokumentumfilmet), illetve arról, hogy úgy 80 százalékuk a szeméttelepen végzi. Ezek a ruhák legtöbbször a fast fashion láncokban érhetőek el.
Fast fashion
Alapkoncepciójuk az, hogy a kifutókon megjelenő trendeket mielőbb elérhetővé tegyék bárki számára, ezek villámgyorsan pörögjenek ki, hogy jöhessen az újabb kollekció, arra biztatva az embereket is, hogy azonnal cseréljék le a teljes ruhatárukat, ha nem akarnak ódivatúak és topisak lenni. Hiszen ami tavaly nyáron még divat volt, azt idén milyen ciki már felvenni… Ezek azonban a nagy divatcégek méregdrága darabjaival ellentétben kevésbé tartósak, a minőség alulmarad a gyorsasággal szemben. Így nem csak a nyomás miatt vásárolunk folyamatosan újabb darabokat, hanem azért is, mert hamar tönkremennek. Akkor mi lehet a megoldás? Mondom.
Javítás
Az első, és a legegyszerűbb az, hogy ha valami elszakadt, kilyukadt, megbomlott a varrása, elromlott a zipzára, egyebek, akkor megjavítjuk, ahelyett, hogy azonnal a kukába dobnánk. Ha mi magunk nem tudunk varrni, vigyük el egy varrónőhöz.
Szabóság
Ez nyilván jóval költségesebb, mint megvenni a pláza fast fashion üzletében egy lenge, nyári ruhácskát, viszont egészen biztos, hogy olyan lesz, amilyet szeretnénk. Anyagot is magunk választhatunk, és tökéletesen ránk szabja a szabó. Nem mellékesen egyedi is lesz, hiszen egy ilyen darab egész biztos, hogy nem jön velünk szembe a második utcasarkon. Ruhákat készíteni én például nagyon szívesen megtanulnék, még az is lehet, hogy ez lesz a következő, amiben kipróbálom magam.
Turkáló
Bár a turkálók ugyancsak a fast fashion boltok másodvonalas üzletei, hiszen hozzánk is más európai országokból érkeznek az onnan származó használt ruhák, egy fokkal talán jobb az az érzés, hogy nem azonnal kidobásra ítéltettek, hanem új életet kapnak a turiban. Igazi kincsekre lehet lelni, ha az embernek van hozzá elég türelme, viszont itt is fennáll az impulzusvásárlás veszélye. Ha tényleg csak azt veszünk, amire szükségünk van, ráadásul használtan, akkor már rengeteg textíliát mentünk meg a szeméttelepen való hosszas lebomlástól. Plusz így talán belefér, hogy olykor elcsábuljunk és egy-egy olyan trikót, szoknyát is megvegyünk, amire bár nincs szükségünk, de megtetszik.
Cserebere, adok-veszek
Akár közösségi csajos programot is szervezhetünk a gardróbpucolás témája köré. Biztosan más is volt már úgy, hogy meglátott egy ruhát valamelyik barátnőjén és kicsit elirigyelte (én igen). Aztán már csak drukkolni kellett, hogy fogyjon/hízzon ki belőle. Ami valakinek megunt rongy, másnak álomruha lehet. Egy szürke téli este remek alkalom arra, hogy összeüljünk a barátokkal és néhány zsák ruhával, hogy elcsereberéljük azokat. Noha nem feltétlenül lesz kevesebb ruhánk, ellenben úgy jutunk új darabokhoz, hogy nem vásároltunk feleslegesen.
Erre vannak az interneten is a különböző adok-veszek csoportok, ha van hozzá kedvünk, érdemes csatlakozni néhányhoz.
Örök darabok
A fast fashion felesleges dömpingjét azzal is kivédhetjük, ha beszerzünk néhány strapabíró, jó minőségű, de örök darabot, amiket jól tudunk egymással kombinálni. Farmer, lenge blúz, kockás ing, az a bizonyos kis fekete ruha, egyszínű trikók, virágos szoknya, kötött pulcsi, egyebek. Ezeket divathullámtól függetlenül bármikor hordhatjuk, bármivel felvehetjük, így sokáig kisegíthetnek minket a „mit vegyek fel?” kérdéssel induló reggeleken.
Ha pedig végképp nem tudunk mit kezdeni a ruháinkkal, kidobás helyett gyűjtsük össze a még jó állapotban lévő darabokat és adományozzuk el! A karitász szervezetek, hajléktalanszállók örömmel fogadják, sőt, a gyermekotthonok tini lakóira is gondolhatunk ilyenkor.
Következő cikkünkben kisebb trükköket mutatunk a hulladékcsökkentésre és a környezettudatosságra a mindennapi élet apróságaiban.