Óvd a környezeted! – Mindennapi trükkök 2. rész

Előző cikkünkben kifejezetten az egyszer használatos műanyagokat helyettesítő ötleteket adtunk, most szeretnénk más területeken is tippeket adni.

1. Törölköző

A legtöbb munkahelyen nincs törölköző, helyette papír kéztörlő vagy kézszárító gép van a mosdókban (ha van). Ha nem szeretnénk napi 20-30 kéztörlő papírt elhasználni, vigyünk magunkkal egy saját kis méretű törölközőt. Cseppet sem megterhelő hétfő reggel bedobni a táskánkban, majd pénteken hazavinni kimosni. Egy egészen apróra összehajtható változatot egyébként én mindig tartok a hátizsákomban, hogy máshol is kéznél legyen, ahol nincs semmilyen lehetőség a kézszárításra.

2. Mobilhamus

A dohányzás káros, rossz, egészségtelen, ha lehet, ne dohányozzon senki, ez vitathatatlan – sajnos én is a dohányosok táborát erősítem, így e téren is igyekszem tippeket adni. Ha a cigaretta a káros szenvedélyünk, soha ne dobjuk el a csikket! Sajnos a városban sétálva sokszor hosszasan kell hurcolni a kezünkben az eloltott cigarettacsikket, míg találunk egy szemetest, ahová kidobhatjuk, közben büdös lesz a kezünk, így inkább eldobjuk. Erre nagyszerű megoldás a mobilhamus. Ez egy kis fémtégely, ami légmentesen lezár, így akár az égő csikket is beletehetjük, visszazárjuk, és el tudjuk tenni a zsebünkbe, táskánkba, amíg nem találunk egy kukát. Egyáltalán nem büdös, évek óta használom, és néhány száz forintért már beszerezhető.

3. Textilzsebkendő

Bevallom, az eddigi talán legnagyobb lépést a hulladékcsökkentés rögös útján számomra ez jelentette. Nemrégiben minden ellenérzésemet félretéve bedobtam a táskámba egy textilzsebkendőt. Az első tapasztalatok teljesen pozitívak, egyáltalán nem undorító vagy visszataszító. Hogy hosszútávon mennyire válik majd be, az még kiderül, de érdemes kipróbálni. Külön jó érzés, hogy ezek is egyféle újrahasznosítás „áldozatai”, ugyanis a nagyszüleimé voltak, sosem használták, de édesanyám nem akarta kidobni azokat, hátha jók lesznek még. És milyen jól tette!

4. Közlekedés

Meglehet, ez is egyértelműnek tűnhet, de manapság, amikor szinte mindenkinek van autója és még a wc-re is azzal járunk, nem feltétlenül gondolunk bele, mekkora környezetterheléssel jár. Nyilván nem kell azonnal eladni a kocsit, hiszen van, akinek munkaeszköz, vagy máshogy nem tudja az ember összeegyeztetni a napi rutinját, és különben is sokszor jó szolgálatot tesz. Viszont, ha nem megyünk messzire, érdemes mérlegelni, hogy megéri-e autóval elindulni. Választhatunk másik alternatívát, mehetünk tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog. Utóbbiakkal ráadásul nem csak a környezetünket óvjuk, hanem az egészségünkért is teszünk. Ha hosszabb távra megyünk, érdemes utána nézni, hogy vonattal, busszal nem éri-e meg jobban. A repülőgép ugyancsak borzasztóan káros a környezetre, így ahelyett mindenképp utazzunk mással, ha nem a világ másik fele az úti célunk.

5. Komposztálás

Ez egy sokkal összetettebb kérdés, mint amit a teljesség igényével és alaposan ki tudnék itt fejteni, mindenesetre meg kell említeni és bemutatni ezt a lehetőséget is.

Egy ember évente hozzávetőlegesen 150 kg szerves hulladékot termel. A mi kommunális kukánkba kerülő dolgoknak is több mint a fele konyhai hulladék: zöldséghéj, kávézacc, tojáshéj. Ezek mind komposztálhatók, ami azért is jó, mert remek humusz, így visszakerül a földbe és a biológiai körforgásba. Nyilván a legkönnyebb dolga ez ügyben a kertes házban élőknek van, nálunk valamivel nehezebb a helyzete azoknak, akik társasházban laknak, ám így sem lehetetlen vállalkozás. Léteznek közösségi komposztálók, össze lehet beszélni ismerősökkel, akik komposztálnak, de léteznek olyan zárt komposztedények is, amik lakásban is használhatók. Úgy néznek ki, mint egy szemetes, de mulcsot vagy komposztot csinálnak a konyhai hulladékból. Tévhit, hogy büdös lenne! Ha ugyanis csak azt tesszük bele, ami bele való és gondosan kezeljük, akkor nem szabad, hogy kellemetlen szagokat árasszon.