Három évtizednyi munka a rockért: újságírás, zene, koncertszervezés

A szakmában és a civil életben szinte mindenki Payának szólítja. Hímer Bertalan a Rockinform magazin lapkiadó-főszerkesztőjeként vált ismertté. Az újság tizen­nyolc éves regnálása alatt nemzetközileg is jegyzett sajtóorgánummá nőtte ki magát. Megszűnése után új területeken is kipróbálta magát, dolgozott rádiós műsorvezetőként, koncertszervezőként, de az újságírás mindig párhuzamosan futott ezekkel a tevékenységekkel. 2003-ban Marshall-díjat kapott a hazai zenei életben betöltött kiemelkedő tevékenységéért, 2014-ben pedig elsőként nyerte el Az év zenei újságírója díjat – amit egy szakmai grémium szavazott meg.

Mindig magasabbra

– A hetvenes évek közepén, az általános suliban kezdtem el ízlelgetni a rockzene klasszikusait. Olyan zenekarokat, mint a Deep Purple, a Sweet, a Ten Years After, a Uriah Heep vagy a Piramis. Innen jutottam el a progresszívebb zenékig, a King Crimsonig, az Eastig, illetve a ’80-as évek közepére a dzsesszig – idézi fel. Ebben az időszakban kezdett el zenekarokban gitározni. A ’80-as évek eleje aranykor volt itthon, ráadásul az Edda is akkoriban tört ki Miskolcról, így a városnak is komoly presztízse lett.

Nagy nevek, nagy koncertek

Ma már hihetetlennek tűnhet, hogy anno egy-egy turné keretében a vidéki városokba is levitték például Alvin Leet, a Saxont, John Mayallt, Rory Gallaghert vagy a Krokust. Külföldön is többször járt koncerteken – a ’90-es évektől kezdődően –, így rengeteg tapasztalatot, élményt szerzett. Fesztiválok és koncertek szervezésével tíz éve foglalkozik, az utóbbi időszakban intenzívebben. 2013-ban egy helyi tehetségkutatót is tető alá hozott – ennek azóta hagyománya van, és minden évben megrendezi –, illetve ugyanabban az évben az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál 40 éves jubileuma alkalmából egy háromnapos emlékfesztivált is szervezett. 1989-et írtunk, amikor megjelent az első írása zenei témában a Déli Hírlapban. Pár hónapra rá már külsősként dolgozott az Észak-Magyarországnak és a Heti Hírnöknek is. Három év külsős újságírás és egy ilyen irányú iskola – az Észak-Magyarország újságíró-stúdiója – elvégzését követően 1992 nyarán saját, országos terjesztésű lap készítésére adta a fejét, ekkor jelent meg a Rock­inform első száma.

Kezdőtőke nélkül

Gyakorlatilag pénz nélkül indultak: Henzler Istvánnal, az AB/CD azóta már elhunyt gitárosával – aki egyébként újságíróként is ismert volt – és Totyik Róbert fotóssal vágtak bele a dologba.

– A kezdeti évek nem voltak egyszerűek és bonyodalmaktól mentesek. Mi a 2000-es évek környékére nőttük ki magunkat igazán, az volt a legaktívabb és legeredményesebb időszakunk. Aztán a lemezpiac átalakulásával és az internet terjedésével megváltozott az újságok piaca is. 2011-ig tudtunk működni, akkor már nem láttam további lehetőségeket, így lezártunk egy szép időszakot. – Fontosnak tartotta, hogy stílusok tekintetében sokszínűek legyenek, a rock/metál anyagok mellett szerepelt blues, alternatív és fúziós zene, valamint dzsessz is a lapban.

A klasszikusnak számító előadók, zenekarok bemutatását is fontosnak tartották, emellett pedig a fiatal feltörekvő csapatokkal, előadókkal is igyekeztek foglalkozni. Több mint 170 lapszám jelent meg Rockinform név alatt. A lap megszűnése után Paya külsősként dolgozott az Est lapoknak és az Est.hu-nak, majd 2014-től a Music Media Magazinnak. 2014 őszén keresték meg egy miskolci rádiótól, hogy legyen egy kulturális programajánló műsor szerkesztője, műsorvezetője, illetve innentől vállalt színpadi szpíkerkedést városi rendezvényeken, de pár éve ő vezeti le a Budapest Music Expón a Hangfoglaló tehetségkutató háromnapos döntőjét is.

Újságírás, szervezés

2016 őszén a Lokál Extrától is megkeresték, itt heti rendszerességgel zenei-kulturális témájú anyagai jelennek meg, de egyéb netes felületeken is közlik írásait. 2018 októberétől ír a Volt egyszer egy beatkorszaknak – rocktörténeti témakörben –, jelennek meg írásai a Nemzeti Kulturális Alap online és a Nemzeti Művelődési Intézet felületein is. Főállásban a Miskolci Kulturális Központban dolgozik a marketingcsoportban, itt az intézményeik rendezvényeinek sajtózásával foglalkozik amellett, hogy koncerteket szervez az Ifiházba, az Adyba, a Gárdonyiba és a Görömbölyi Művelődési Házba. Az utóbbi időben a kocsonyafesztivál szervezésében is részt vesz.

Rockklub a belvárosban

– Fontosnak tartom a helyszínhez való kötődést, Miskolcon sokat jártam kamaszként koncertekre. Meghatározták az életemet, zenei ízlésemet azok a bulik, ezek hatására kezdtem zenélni, meg lettem zenei szakíró, illetve koncertszervező is. Sokat kaptam akkoriban a zenétől, zenekaroktól, zenészektől, most ezt igyekszem visszaadni nekik és a közönségnek is – foglalta össze tevékenységének motivációját.

Időnként tehetségkutatókon is szokott zsűrizni, de a Werk Akadémia zenei menedzsment szakán vendégelőadóként is tart előadásokat zenekari produkciók menedzseléséről, koncertszervezésről. A rockzene emlékeinek értékmegőrzésére is gondot fordít, 2018 májusában a Gárdonyi, tavaly októberben pedig az Ady is rocktörténeti emléktáblát kapott kutatásainak köszönhetően. Ha mindez még nem volna elég, tavaly októbertől egy belvárosi rockklub programját is ő szervezi.