Csillagnéző csillagpartik égi csodák szerelmeseinek

Az asztronómiának különleges hagyományai vannak Miskolcon, de ma már főleg laikusokat céloz meg a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló, nyitott foglalkozásain keresztül.

– Minden pénteki napon sötétedés után leghamarabb este 7, fél 8 körül távcsöves bemutatást tartunk a nagyközönség számára, és ingyenes szakköröket is szervezünk. Bárki eljöhet hozzánk, aki érdeklődik a csillagászat és az űrkutatás iránt – fejtette ki Leitner Zsolt szakkörvezető.

Bolygók, galaxisok

– Tanítunk égboltismereteket, hogy a hétköznapi emberek is el tudjanak tájékozódni a csillagképek között és megismerjék az égitestek fizikáját – folytatta a szakkörvezető. – Ehhez speciális természettudományos tudásra nincs szükség. A távcsöves bemutatókon megmutatjuk az égi látványosságokat. Ezenkívül minden hónapban csillagpartit rendezünk, amely két részből áll. Először előadást tartunk valamilyen aktuális eseményről. Amikor derült az ég, a távcsöveinkbe is belenézünk. Borús idő esetén a csillagvizsgáló műszereit és a teleszkópok kezelését mutatjuk be.

A csillagvizsgáló névadója, dr. Szabó Gyula hosszú évtizedeken keresztül a miskolci csillagászat atyja volt.

– Csillagvizsgálónk valamikor az ötvenes évek elején kezdett el működni a Kiliánban. Dr. Szabó Gyula tudományos értékű munkákat, többek között napmegfigyeléseket és műholdmegfigyeléseket végzett munkatársaival. Jelenlegi helyszínünkön azonban a hangsúly inkább a bemutatón, oktatáson van. Viszont dr. Bárczy Pál, a Miskolci Egyetem professzora és kollégái, a Magyar Űripari Klaszter tagjai műszerek gyártásában jeleskednek. Az általuk készített eszközök közül jó néhány már felkerült a világűrbe – tájékoztatott a szakember.

A csillagászati szakkörökön és bemutatókon jól ismert és különleges égitesteket nézhetnek meg a résztvevők.

– Ha kora este felnézünk sötétedés után az égboltra, akkor az első fényes égitest, ami feltűnik, az a Vénusz, vagy régi nevén Esthajnalcsillag. Jelen pillanatban úgy helyezkedik el a pályáján, hogy az éjszaka első felében látható. Azok, akik korán kelők és kora hajnalban az égboltra néznek, láthatják a Jupitert. Emellett még galaxisokat, nyílt és gömbhalmazokat, planetáris és világító ködöket, például az Orion-ködöt szoktunk bemutatni az égen. Sokan otthon, önállóan is csillagászkodhatnak a megfelelő felszereléssel – mondta a szakkörvezető.

Geofizikus mérnök édesapámat a régi csillagászati szakkör terelte először a természettudományok felé.

– Édesanyám vitt el egyszer egy szakkörre, még negyedikes általános iskolás koromban, mert dr. Szabó Gyula tanította a Diósgyőri Gimnáziumban. Már elsőre nagyon megtetszett a foglalkozás, és azt követően minden szerda estémet ott töltöttem nyolcadikos koromig – mesélte Detzky Gergely.

A Szaturnusz gyűrűje

– Azt szerettem benne, hogy lelkes emberek dolgoztak a csillagvizsgálóban. Akkor még tényleges tudományos tevékenység is folyt, műholdakat figyeltek meg. Jó minőségű kézi távcsöveik voltak, és a kupolában egy harminc centi átmérőjű és három méteres fókusztávolságú tükrös teleszkóppal kémleltük az eget. Nagyon szépen lehetett vele látni a holdat, a bolygókat, a Jupiter holdjait és a Szaturnusz gyűrűjét. Maguktól a szakkörösöktől is rengeteget tanultam, mindig remek hangulat volt. Ekkoriban egy jelentős csillagászati esemény történt, a napkorong előtt átvonult a Merkúr bolygó, amit szintén megtekintettünk a napfoltokkal együtt. Otthon magam is barkácsoltam egy nem túl komoly, 5 centi átmérőjű lencsés teleszkópot műanyag vízvezetékcsőből, amihez egy egyszerű állványt készítettem. Arra volt alkalmas ez a házi távcső, hogy azt lássam vele, amit annak idején Galilei is, a négy legnagyobb Jupiter-holdat.

(A borítóképen: Szakmai látogatáson Potsdamban. Háttérben a földtudományi kutatóközpont csillagvizsgálója, amely a nagy refraktor távcső otthona.

Képünkön Detzky Gergely| Fotó: ÉM-Archívum)