Haza az Égi Édesanyához

A görömbölyi Szónoczky család rendszeres látogatója a Mária-útnak, sőt öt éve a saját zarándoklatukat szervezik meg az útvonalon. Arról beszélgettünk, mi indítja el őket minden évben.

– Hat éve az 1Úton Nemzetközi Zarándoknapon találkoztunk a Mária-út csapatával, miután édesanyámmal közösen eldöntöttük, hogy mi is szervezővé szeretnénk válni. Júliusban a görögkatolikus Illés-napi búcsúra, a Miskolci egyházmegye ünnepére hirdetünk zarándoklatot Máriától Máriáig néven. Ez Sajópálfalától egészen Máriapócsig halad a Mária-úton, egy hét leforgása alatt, mintegy százharminc kilométeren – mondta Szónoczky Mária szervező. – Az első év után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ruszin Területi Önkormányzat és Miskolc Megyei Jogú Város Ruszin Nemzetiségi Önkormányzata karolta fel a kezdeményezést. Vannak, akik Nyíregyházáról, sőt Budapestről is gyalogoltak már velünk.

Gyerekekkel közösen

Az egyhetes gyaloglás kicsiknek és nagyoknak is komoly kihívást jelent.

– Idén nyáron már ötödik alkalommal indulunk el, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból és a hétköznapi rutintól eltérően másfelé tereljük a gondolatainkat. A gyalogos zarándoklattal a régi korok tradícióját szeretnénk feleleveníteni, amikor még nem ültek autóbuszba az emberek. Ezáltal ápoljuk a hagyományokat, és igyekszünk a következő generációknak is átadni ebből. Néhányan pedig csak bizonyos szakaszokra csatlakoznak hozzánk. Naponta húsz-huszonkét kilométert teszünk meg. Mindig kihívás egymás elfogadása, az alkalmazkodás, a folyamatos fáradtság és a forró nyári napok. A Mád és Tarcal közötti útszakasz az egyik legnehezebb, amiben a logisztikai autó nagy biztonságot nyújt. Általában három-tíz fő tart velünk, és a korosztály teljesen változó. Az első három évben felnőtteket vártunk, de később bevontuk a gyerekeket is – számolt be a szervező.

Énekelve, imádkozvacs

A zarándoklat görögkatolikus lelkiség szerint szerveződik.

– A római katolikus templomoknál is meg szoktunk állni, de Szikszón, Nyírpazonyban és Nyírszőlősön a görögkatolikus templomba térünk be. A harmadik egy lelki nap, kisebb kitérőt teszünk. Monokról Tállyára megyünk, ahol édesapám görögkatolikus lelkészként rendszeresen szolgált. Tállyán korábban felújítottunk egy régi családi kriptát, és kápolnává alakítottuk, ami mind a mai napig működik. Ez mintegy húsz ember számára tökéletes helyszín a lelki naphoz. Szent liturgián veszünk részt és lelki útmutatáson. Igyekszünk imádságosan, énekekkel vonulni. Béresné Szilvia zarándoktársunk vezeti az éneklést. A templomoknál, kereszteknél mindig megegyezünk egy-egy imádságban. Menet közben a rózsafüzért szoktuk imádkozni. Az út vége pedig egyfajta beérkezésélmény, mintha hazaérnénk a Szűzanyához – mesélte Szónoczky Mária.

(A borítóképen: Igazi lelki élmény a Mária-út | Fotó: ÉM-Archívum)