Szívesen jöttek a régi közösségre emlékezve

Összehívta egykori kollégáit Rézműves Gabriella szociális munkás mint az egyik közösségi tér jelenlegi önkéntese. A nagy érdeklődésre való tekintettel a miskolci városháza dísztermében rendezték meg a találkozót. Generációk is találkoztak a rendezvényen: a Miskolci Egressy Béni–Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola diákjai és tanárai zenés műsorral léptek fel a köszöntőket követően.

– Sokunk életében nemcsak egy munkahely volt, hanem a munkahely, ahová jártunk. Abban az időben még sokat segítettük egymást az intézmény falain kívül is. Teljesen más volt a szemlélet, ami végigkísért bennünket egy életen át – mondta Rézműves Gabriella, a Meszegyi Aranykor Idősek Otthonának felmentési idejét töltő vezetője, majd így folytatta:

– Ma is szükségünk van arra a közösségre, amelyben éltünk, mert komoly értékeket hordoz. Ez volt az egyik gondolatom, a másik pedig az, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy igen, itt vagyunk. Valóban már nyugállományba vonultunk, de néhányan még aktívak közülünk, akik szeretnének tenni valamit négy-hat órában a városért, az itt élő emberekért. A harmadik legfontosabb cél, hogyha már így összejöttünk, akkor döntsük el, hogy akarunk-e még találkozni és esetleg klubot vagy egyesületet alapítani.

Fontos a személyesség

Az állófogadáson mi is elvegyültünk a tömegben, ahol az Őszi Napsugár Otthon volt dolgozói közül néhányan elmondták, miért örülnek a kezdeményezésnek.

– Nagyon jó ötletnek tartom ezt a találkozót, mert a volt kollégák közül csak néhánnyal tudom tartani a kapcsolatot telefonon és interneten keresztül. Korábban mint az idősek varrónője tevékenykedtem, és a szakmai közösség gyakran átsegített, amikor rosszabb passzban voltam. Szívesen eljövök majd máskor is. Máris eszembe jutottak még emberek, akiket be tudnék szervezni – fejtette ki Ács Bertalanné, aki férjével érkezett a találkozóra.

– Örömmel kísértem el a feleségemet, mert egy ilyen közösséghez jó tartozni, és kellemes felidézni a régi emlékeket. Egyébként magam is az otthonban dolgoztam huszonegy évig szobafestő, mázolóként. Nyugdíjas éveim elején még bejártam időnként meglátogatni a volt kollégákat, de a megérdemelt pihenés is jólesik – fűzte hozzá Ács Bertalan.

Megtartóerő a közösség

Sokan értékelték, hogy húsz év után szerveződött egy ilyen találkozó. Nem kellett sokáig keresnünk a megszólalókat a baráti közösségben. Többen is örömmel osztották meg lapunkkal a gondolataikat:

– Már húsz éve nyugdíjban vagyok, de idáig nem volt hasonló rendezvény, ezért úgy döntöttem, hogy mindenképpen eljövök. Szakácsként dolgoztam az Őszi Napsugár Otthonban, ahol nagyon szerettem a kollektívát. A húgom révén, aki csak két éve jött el nyugdíjba, sok mindent hallottam a régi kollégákról, de ritkán találkoztam velük személyesen. Remélem, hogy a mostani találkozó nyomán többször összefutunk majd az életben – mesélte lelkesen Domány Ferencné Felsőzsolcáról.

Bene Györgyné is szívesen csatlakozott azokhoz, akik az aktív évekről beszéltek:

– Az Iránytűben dolgoztam az utolsó hét évben. Mindig nagyon szerettem az embereket és szívesen foglalkoztam velük. Nyugdíjasként hiányzik ez a közeg és a munkám, ráadásul Egerbe költöztünk, de mai napig Miskolcra járok haza. Nagyon örültem, amikor meghívást kaptam. És örömmel jövök majd máskor is – tette hozzá bizakodva a további alkalmakban.