Kevesebb fogyasztás, nyugodtabb élet?

A pánikvásárlókkal szeretnénk most párhuzamba vagy inkább szembe állítani egy másik közösséget, akik egyébként nincsenek is kevesen. A környezettudatos életmód egyik első lépcsője, hogy csökkentjük a fogyasztásunkat, csak azt és annyit vásárolunk, amire valóban szükségünk van. Olyanokkal beszélgettünk, akik ezen elv mentén élik és élték a járvány megjelenése előtt a mindennapjaikat, ők hogyan élik meg ezt a szokatlan és felfordulással teli időszakot.

Egyszerű ételek

– Mi kifejezetten kihívásként tekintünk arra, hogy a még kevesebb vásárlás támogatására még kevesebbet fogyasszunk, olyan egyszerű ételeket együnk, amikhez kevés alapanyag kell és lehetőleg ha kifogy, itt is legyen a sarki boltban. Húst egyébként is szinte egyáltalán nem eszünk, csak nagyon ritkán, így ez a része minket nem érint olyan érzékenyen, kibírjuk anélkül – meséli Andrea, aki néhány hónapos kisbabájával van otthon és már évek óta így élnek. – Sokkal könnyebb az élet most nekünk, egyrészt, mert nem pánikolunk, nem stresszelünk rá a helyzetre, másrészt mivel a mosó-, tisztító- és tisztálkodószereket is itthon, házilag készítem el, és van hozzá mindig alapanyag, nem kell aggódnom, hogy mit fogok csinálni a boltok üres polcai előtt. Meggyőződésem, hogy helyes ez az út, és nagyon jó lenne, hogy ha ennek vége, a tömegek is változtatnának, és rájönnének, hogy mennyivel jobb pazarlásmentesen, tudatosabban élni – teszi hozzá reménykedve.

Andreáék egyébként amellett, hogy csökkentik a fogyasztásukat, a maradékot komposztálják, vagy odaadják a csirkéknek, amiket a kertben tartanak. A napokban pedig kis konyhakertet alakítottak ki, ahol saját fogyasztásukra fognak zöldségeket nevelni. A babával mosható pelenkát használnak, ahogyan Vandáék is, aki szintén az egyéves csemetéjükkel vonult önkéntes elzárkózásba.

– Először megijedtem, amikor láttam, hogy nem csak a tartós élelmiszereket és a wc-papírt fosztották ki az üzletekben, hanem a babápolási cikkeket is, elsősorban a pelenkát. De aztán megnyugodtam, hiszen mi mosható pelust használunk. Macerásnak tűnik, de most érzem azt, hogy mennyivel könnyebb, hiszen nem kell attól félnem, hogy nem lesz, mert nem tudok venni – csatlakozik a pozitív tapasztalatokhoz Vanda. – Ráadásul szemetet sem termelünk így, ami egy plusz jó dolog, főleg, ha esetleg a szemétszállítás is akadozna majd.

Otthoni kenyérsütés

Eszter, aki párjával kettesben él egy társasházi lakásban, ugyancsak maga készíti a tisztító- és tisztálkodószereket.

– Nyugodt vagyok, hogy legalább erre nem lesz gondom, a készleteinket feltöltöttem, de van itthon alapanyag is. Illetve korábban kacérkodtam az ötlettel, hogy itthon süssek kenyeret, és azt hiszem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy nekifogjak – mondja.

Annáék is kertészkednek az otthonmaradás jegyében, és szintén a régóta tervbe vett konyhakertet valósították meg a napokban.

– Ha nem is teljes mértékben, de részben mindenképp szeretnénk önellátóak lenni. Hatalmas a telkünk, így később szeretnénk majd állatokat is tartani, kecskét és tyúkokat. Ez most egyelőre csúszik, de addig is van időnk rendbe tenni, felmérni, felkészülni. Talán ez a lecsendesedés, a természethez, önfenntartáshoz fordulás a jövő – osztja meg velünk végül elképzeléseit.

Ne halmozzunk!

Amit pedig mindannyian egyöntetűen hangsúlyoztak, és nem lehet elégszer ismételni, hogy ne halmozzunk és ne pazaroljunk! Igyekezzünk legalább úgy vásárolni, hogy ne kelljen a nagy részét kidobni. Érdemes most átnézni a kamrát, szekrényt, fagyasztót, mit lehet felhasználni. Írjunk listát, menüt, hogy mit akarunk főzni, akár egy egész hétre, és ahhoz vásároljuk be a szükséges holmit. Ha nem is önfenntartásra, de egy kis sikerélmenyre elegendő lehet egy balkonládába vetett koktélparadicsom is, vagy a szinte üresen tátongó szemetes is.

(A borítóképen: Készül Annáék konyhakertje)