Üzenet pergamenre hányt szavakkal

A Pergamenre hányt szavak youtube csatornáját hetente 6-7 ezren látogatják. Nemrégiben az M2 Booktuberek című műsorában is bemutatták, mint szenvedélyes olvasót, véleményezőt.

Egyetemista, szerkesztő, korrektor, bábszínész. Hogyan jutottál el mindezeken keresztül a vlogolásig?

Imádok olvasni, emellett szerettem volna könyvkiadónál dolgozni – ami mára sikerült. Úgy gondolom, ezáltal más oldaláról is be tudok mutatni egy-egy könyvet, mint a többi vlogger. Gimnáziumban még színész szerettem volna lenni – dráma tagozatosként ez kézenfekvőnek tűnt. Ahogy közeledett a gimnáziumi időszak vége, úgy ért meg bennem is a döntés, hogy mégis másvalamibe fognék inkább. Már akkor is nagyon érdekeltek a könyvek. Úgy döntöttem, mindenképp valamilyen kommunikáció orientált szakot kezdek el, aztán vagy a média, vagy a könyvkiadás lesz a távlati cél. Egy ideig dolgoztam korrektorként; ezzel és az egyetemi újságnál szerzett tapasztalatommal jelentkeztem magánkiadókhoz. Budapestről visszajeleztek, hogy keresnek éppen korrektort. Úgy tűnt, minden jól alakul: néha szerkesztettem is a könyveket, nem csak a korrektúrával foglalkoztam. Két-három évet dolgoztam ott, és – mivel nagyon-nagyon bejött – elhatároztam, hogy elvégzek egy szerkesztői képzést is, a megfelelő papírok miatt. Mire ez sikerült, addigra egy másik álmom is valóra vált: felvettek a Csodamalom bábszínházba bábszínésznek. Szóval igazából egyik dologból jött a másik.

Hogyan születik meg egy videó? Hogy kell elképzelni magát a kreatív folyamatot?

Nyilván inspirálják az embert a külföldi vloggerek is, de az én célom egyedi tartalmat gyártani. Mindig gondolkodom az új dolgokon, hogyan lehetne bevonni ezeket a videóba? Másik nagy célom, hogy kulturális eseményeket, projektekett promózzak, segítsek. Vannak olyan videóim, amik író-olvasó találkozókat mutatnak be, irodalmi projekteket támogatnak. Szerintem ebből hiány van, így érdemes ilyenekre is fókuszálni. Mindemellett figyelem a nézői reakciókat.

Amikor egy adást összeállítasz, honnan merítesz? Milyen könyveket mutatsz be? Csak friss kiadásokkal foglalkozol, vagy régebbi könyvek is szóba kerülhetnek?

Vegyesen olvasok, de nyilván nagyobb fókuszt kapnak a friss megjelenések. Sok hazai kiadóval állok kapcsolatban: vagy ők keresnek meg egy-egy könyvvel, vagy én állok elő egy ötlettel. Ha szeretnék bemutatni egy új megjelenést, elmondom a koncepciót. Ők is gyakran küldenek kiajánlókat. Ha érdekel a könyv – de csak abban az esetben – küldenek is egy példányt, amit a csatornámon értékelek. Ezután meg is tarthatom a küldött példányt. Mindezek mellett szeretnék azzal kitűnni a többi hasonló témával foglalkozó vlogger közül, hogy vegyesen olvasok. Igyekszem lefedni többféle korosztály érdeklődését is. Nagy tervem jelenleg, hogy több férfinézőt érjek el.

A legutóbbi ajánlásaid között láttam a Vaják könyvek szerzőjének, Andrzej Spakowskinak az egyik regényét is. Ez sem kifejezetten nőknek szóló műfaj.

Igen, most olvasom a második részt, a Végzet kardját: nagyon jó!

Arra talán már mindenki rájöhetett az eddigiek alapján, hogy extramód szereted a könyveket. Írói szándékod nincs esetleg?

Mostanában ezt feladtam. Az írás az olvasás rovására menne. Régebben azonban nagyon sok pályázatra jelentkeztem. Novellákat írtam: regénybe még nem fogtam bele, a versekhez pedig nincs olyan érzékem. Addig jutottam, hogy néhány művem megjelent különböző antológiákban. Úgy éreztem, még nem vagyok azon a szinten, hogy az ilyesmiben komolyabban gondolkodjak.

A blogról (olvasható tartalom) álltál át pár éve a vlogolásra (audiovizuális tartalom). Mik a tapasztalataid, só döntés volt váltani?

Abszolút, jó dolog volt a váltás. Úgy érzem, sokkal jobban elérem az embereket, szimpatikusabbnak találják az ilyen kommunikációt. Nem mellesleg kevesebb könyvekkel foglalkozó videoblog van, mint sima: ott annyira telített a kínálat, hogy sokkal nehezebb rávenni az embereket, hogy elolvassanak egy bejegyzést. Bár nő vagyok, így kevesebb olyan könyvet olvasok, ami tipikusan a férfiakat érdekli jobban, de igyekszem ennek is eleget tenni.

Térjünk vissza kicsit a diverzitásra. Ha jól értem, ugyanúgy belefogsz egy romantikus műbe, egy fantasyba és egy komoly szépirodalmi műbe is?

Pontosan így van. Szoktam ajánlásra is olvasni, de az a ritkábbik eset. Inkább megnézem a különböző fórumokon, mik azok a művek, amiket többen olvasnak, és kimaradtak eddig az életemből. Idén szinte csak olyan könyveket forgatok, amik régebbiek, leginkább klasszikusokat. Tényleg, kevés olyan műfaj van, amit mellőzni szoktam.

Mi vonzott be a Gutenberg-galaxisba?

A legelső olvasásélményem, ahonnan számítani szoktam, hogy mióta falom a könyveket, az az Alkonyat sorozatnál volt, hetedik-nyolcadikos koromban. Lehet, hogy ez visszanézve cikinek tűnik, de szerintem teljesen mindegy, mi indítja el az embert ezen az úton, a lényeg az, hogy elinduljon. Az Alkonyat után én például Rómeó és Júliát olvastam éles váltással. Ezután Shakespeare más műveihez is hozzáfogtam. Szerintem nyolcadikosként – önállóan, saját érdeklődésből – ez jól példázza, hogy teljesen mindegy, mit olvasnak először a gyerekek, a lényeg, hogy szeressék, megtalálják benne önmagukat, és az így szerzett tapasztalat további élményszerzésre sarkallja őket.

Mennyi időt szoktál olvasással tölteni?

Minden nap olvasok. A minimum egy óra szokott lenni, de általában annál azért több időt töltök a könyvek fölött. Egyébként a tartalomgyártáshoz nem kellene ennyi időt foglalkozni pusztán olvasással. Sokszor az a bajom, hogy túl sok könyvet olvastam el, és nem fér el minden egy adásban, így rohanok magam után. Vannak saját célkitűzéseim – és egyébként nem is a kiadók miatt kell jobban ráfeküdnöm erre. Évente kiszabok magamnak egy mennyiséget oldalszámra és könyvszámra egyaránt levetítve. Ezt mindig szeretném teljesíteni, mert tudom, hogy mi a minimum, amit elolvasok, és ez a „fogadalom” arra sarkall, hogy egy kicsivel többet teljesítsek.

Milyen számodra a jó könyv?

Azt hiszem, mondhatom, hogy valóban sok könyvet elolvastam már életemben. Ilyenkor óhatatlanul szembesül az ember azzal az érzéssel, hogy valami ismerős: ezt már láttam, ezzel a megoldással, csavarral már máskor, másképp találkoztam. Ezeket természetesen nem igazán kedvelem. Azonban, amit én jelenleg keresek egy jó könyvben az nem csak a szórakozás: nem csupán azt várom, hogy magával ragadjon, és kellemes érzésekkel rakjam le a végén. Sokkal fontosabb számomra a téma: szeretem, ha egy könyv mer olyan problémáról beszélni, amiről mi nem. Fontos számomra a megismerés, hogy olyan dolgokról tudjak meg többet, amikkel ezidáig nem találkoztam, nincsen vele viszonyom, tapasztalatom benne. Ezalatt értem például a különböző tabukat is. A végkifejlet, a tanulság, a háttérben meghúzódó mondanivaló: ez az, amit leginkább keresek egy könyvben. Ilyenkor úgy érzem, olyan igazságokra bukkanok, amiket mindenkinek le kellene szűrnie a saját életében. A hasonló művek után azt érzem, hogy érdemes volt elolvasni, még akkor is, ha a műfaj – mondjuk sci-fi – nem áll amúgy közel hozzám, nem várnám tőle, hogy a saját életem vonatkozásában szolgáljon bármilyen revelációval.

Mit gondolsz, az olvasók hogyan viszonyulnak a magyar szerzők könyveihez? Meg lehet írásból élni hazánkban?

Ahogy én látom, ez kényes téma. Néhány szerencsés írónak ez sikerül, de nagyon nehéz. Azt tapasztalom, hogy komoly negatív előítéletek élnek a magyar szerzőkkel szemben. Ha ajánlok valakinek egy magyar könyvet, akkor sokszor azt kapom vissza, hogy az emberek nem mernek vele próbálkozni, merthogy magyar. Ennek egyik oka szerintem, az hogy a magánkiadók nem igazán válogatják meg, hogy mit adnak ki: ha kifizeted, akkor szinte bármit megjelentetnek, minőségtől függetlenül. Ebből merítenek gyakran az olvasók is, hogy „hát olvastam én már magyar könyvet, de nagyon rossz volt”. Mindeközben a nagyobb kiadók által megjelentetett művek többsége valóban minőségi munka, mégsem merik kezükbe venni az olvasók. Annyira nem rossz a helyzet, de az biztos, hogy könnyebb értékesíteni egy könyvet, ha a szerző álnéven írja meg azt: sok magyar író él ezzel a trükkel. Választanak egy hangzatos angol nevet, azzal adják ki az írásukat, és máris könnyebben viszik. Igaz, mostanában hallok olyanokat, hogy már erre sincs igazán szükség, vannak szerzők, akik saját nevükkel is sikeresek, ám ehhez először be kell futni, utána válik a név a minőség védjegyévé.

Melyik területen látsz leginkább áttörést? Milyen típusú, magyar szerző jegyezte könyvek fogynak leginkább?

A történelmi regényeknél például előnyben vannak a hazai írók. Akik a magyar történelemre fogékonyak, azok természetesen a magyar szerzőket tartják a leghitelesebbnek. Ez a hitelesség egyik garanciája, így egy kicsit könnyebb a dolguk ezen a téren a szerzőknek.

Mi a helyzet a mesék terén? Az ember úgy gondolná, hogy az a legbiztosabb, legkönnyebben értékesíthető ágazat, hiszen a szülők, ha maguknak kevésbé is, a gyerekeknek még szívesen vásárolnak könyveket. Igaz ez a dogma?

Valóban jól futó ágazatról beszélünk, viszont szerintem már túl nagy a választék. Vannak kiadók, akik csak gyermekirodalomra szakosodtak. Annyira sok gyerekkönyv jelenik meg hónapról-hónapra, hogy ennyit lehetetlen eladni. Másrészről a minőségi elvárásoknak sem felel meg minden mű. Emellett a klasszikusoknak van még mindig a legbiztosabb piaca: a szülő szereti a gyereke kezébe adni azokat a meséket, amiket ő maga is imádott kiskorában. Szerintem ezzel nincs probléma, viszont meg kellene ismertetni a kicsiket az újabb könyvekkel is.

A digitalizáció térhódítása elvitathatatlan. Szerinted az online tartalmak – sorozatnézős oldalak, e-book – mellett az emberek vissza-vissza kacsintgatnak még a papír alapú termékek felé?

Szerintem pont ezek miatt megnőtt a kereslet a könyvek iránt. Egy időben úgy tűnt, az e-book kiszorítja a piacról a papír alapú nyomtatványokat, de ez nem történt meg. Sokaktól hallom vissza, hogy nem szeretik az e-book olvasókat. Nekem is van, és nagyon ritkán használom. Emellett van még egy probléma: az e-bookot, ha megveszi az ember, sokkal könnyebb visszatölteni ingyenes tartalomként a netre, ezzel pedig károsítják a kiadókat, szerzőket.

(A borítóképen: Tóth Evelin)