Mesével és játékkal vészeljük át

„A krízisben lévő egyén az adott probléma egy-egy részletére fókuszál, ismereteit képtelen strukturálni. Keresi a megoldásokat, de szorong, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív. Megszűnik az önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek nehézkessé válnak, regressziót tükröznek. A megítélése embertársai felé a tőlük kapott segítségtől függ. Fokozottan befolyásolhatóvá válik, függőségi igénye jelentős. A krízis a kommunikáció válsága is, az egyén gyakrabban használ utalásokat, szimbólumokat. Környezete nehezebben értheti meg, amelynek következtében elszigetelődése fokozódik” – olvasható Németh Margit és dr. Virág György szakpszichológusok Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben című tanulmányában.

Aktiválódnak a sebek

Pszichológus szakértőt kérdeztünk róla, hogyan kezelhetjük jól ezt a nehéz időszakot és miképpen óvjuk meg lelki egészségünket a családban.

– A koronavírus járvány kollektív krízisnek tekinthető, mert a világon nagyon sok embert, globálisan érint, és nem igazán látjuk a végét, ami nyomasztó – mondta Pócsi Orsolya klinikai szakpszichológus, a Miskolci Egyetem oktatója. – Mivel rengeteg veszteségélménnyel jár, traumafeldolgozást igényel a részünkről, ráadásul a hasonló régi traumáink is újra aktiválódhatnak ilyenkor. Fontos, hogy elfogadjuk a sebzettségeinket. Egyénileg eltérő lehet, hogy az egyes emberek életében ez mit jelent. Sokan elveszítik most a szeretteiket, a biztos egzisztenciájukat, másoknak pedig a párkapcsolata megy rá, de akár még a füstbe ment idei terveinket is el kell gyászolni.

Ne féljünk a regressziótól!

A krízis idején regressziós állapotba, azaz egy korábbi fejlődési szakaszába kerülhet vissza a személyiségünk, de ezt akár pozitívan is felhasználhatjuk.

– A szükségleteink tekintetében most nem a magasabb rendű önmegvalósítás időszakát éljük, hanem újra a legalapvetőbb dolgokra kell koncentrálnunk, mint a biztonság és szeretet iránti igény, vagy a fiziológiai szükségletek, az evés és alvás. A kríziskezelés első lépése, hogy eldöntsük, nem maradunk benne tovább érzelmileg és elhiggyük, tudunk változtatni. Ezt követően célszerű felmérni az erőforrásainkat, amelyeket legkönnyebben korábbi krízisfeldolgozásainkat visszatekintve találjuk meg. Ilyenek lehetnek belső jó tulajdonságaink, de külső kapaszkodók is például kapcsolatok. Segíthet, ha ezeket listázzuk, illetve visszafordulhatunk a mesék, mítoszok világához. Ezek történeteiben a főhősök sikeresen kezelik a krízisállapotokat, amit gyermekeink, barátaink és saját magunk számára is felszabadító lehet olvasni, vagy kitalálni. Emellett a játék és a humor is segíthet átkeretezni a szituációt – ajánlotta a klinikai szakpszichológus.