Aki fotóz, művésznek tartják

Nemcsak a gazdi és kedvence viszonyát ábrázoló fényképei miatt kedvelt a miskolci fotóművész, hanem kínai tárlatai is ismertek. Néhol a két témát még ötvözte is.

– Wei Xiang barátom révén jutottam ki négy alkalommal Kínába. Érdekes személyiség, festőművészetet tanult – mesélte a fotográfus. – A rendszerváltás után Magyarországra jött azzal, hogy Toszkánáig meg sem áll, a klasszikus festészetet tanulmányozza. Végül nálunk ragadt és elkezdett cipőkkel kereskedni, amiből meggazdagodott. Mostanra a gyermekei átvették tőle az üzletet, ő pedig visszatért az eredeti érdeklődési köréhez. Az utazásaimat ő támogatta, illetve a magyar–kínai kulturális együttműködéssel foglalkozó WINK Kulturális Művészeti és Sport Egyesület, amelynek elnökségi tagja is vagyok.

Két hétnél rövidebb időre nem volt érdemes menni, mert hatalmas és gyönyörű az ország.

– Bár minden évben ellátogatok oda, ha tehetem, de még mindig csak egy szeletét láttam – jelentette ki Á. Tóth József. – Magyarországi tárlatokon is láthatóak voltak a Kínában készült képeim, most a Magyar Művészeti Akadémia Pesti Vigadóban rendezett kiállításán tekinthetők meg. Alapvetően szociofotós vagyok, de főleg az első alkalommal sok meglepetés ért, így nem igazán tudtam felkészülni a kínálkozó témákra. Inkább a benyomásaimat örökítettem meg.

Étel és kedvenc egyben

A kutya és ember kapcsolata Kínában speciális, ezért jó fotótémának bizonyult.

– Amikor többedik alkalommal mentem, előkerültek konkrét témaötletek. Régóta szívesen fényképezek gazdikat a kedvenceikkel. Kínában ez azért különösen érdekes, mert a köztudatban az él, hogy étkezési célokkal is tenyésztenek kutyákat. Létezik a mondás, hogy Kínában, aminek négy lába van, az étel, aminek kevesebb, az a fűszer. Ez többé-kevésbé igaz. De a kutyatartásnak van másik változata is. A nagyvárosokban az egykerendszer miatt rengeteg a magára maradt idős. Nekik sokszor az egyetlen társuk az eb, amit emberként kezelnek – számolt be.

Szociofotósként könnyű dolga lehet az utazónak a kínai emberekkel.

– A kínaiak fantasztikusan nyitottak és kedvesek, szívesen a fényképezőgép elé állnak. Tibetben egy kicsit kevesebb a turista, Sanghaj viszont egészen sokszínű, de minden településen barátságosak. Nyilván a nyelvi különbségek kicsit megnehezítették a dolgunkat, de jött velünk tolmács. Itthon sokkal tartózkodóbbak és zárkózottabbak az emberek. Ennek talán az lehet az oka, hogy ott nem tapadnak előítéletek azokhoz, akiknek fényképezőgép lóg a nyakában. Hiszen nagyon sokan fotóznak és utaznak is. Továbbá másképpen értelmezik a fotóművész fogalmát. Egyaránt közéjük tartozik a szakkörbe járó amatőr és a fotográfus. A Kínai Fotóművészek Szövetségének több mint 300 ezer tagja van – magyarázta érdeklődésünkre a fotóművész.

(A borítóképen: Á. Tóth József egyik kedves témája az ember és a kutya kapcsolata)

Kapcsolódó cikkek: