2020.11.05. 18:00
Aludni tértek a bükkaljai ürgék
Először a hím ürgék kezdik a téli pihenőt, de márciusban ők ébrednek először.
Ürge a Soltszentimre határában található Csonka-torony közelében, a Kiskunsági Nemzeti Park területén. 20200428 Soltszentimre Fotó: Bús Csaba BCS Petőfi Népe
Forrás: MW
Fotó: Bús Csaba
Fokozottan védett kisemlősünk, a közönséges ürge az év jelentős részét átalussza, a hidegebb hónapokat föld alatti járatrendszerének hálókamrájában vészeli át. Az első egyedek már augusztus közepétől elkezdhetik hosszú pihenőjüket. A megfigyelések szerint először az idősebb hímek vonulnak el, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen tavasszal ők ébrednek a legkorábban (néha már március első felében), hogy az április elején kezdődő szaporodási időszakra a lehető legjobb területeket foglalhassák el.
Az idei meleg szeptemberben az ürgék sokáig aktívak maradtak, de az október elején hűvösebbre és csapadékosabbra forduló időjárás már az ez évi fiatalokat is aludni „küldte”, egy-két renitens kivételével, adta hírül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
Megfogyatkozott
A közönséges ürge Kelet-bükki Tájegységbe eső, Szirmabesenyő és Miskolc határán található repülőtéren élő kolónia a legnépesebb, tavaly 1000 egyed körülire becsülték létszámukat. Az egykor mezőgazdasági kártevőnek tartott, mára azonban – elsősorban élőhelyeinek megszűnése miatt – drasztikusan megfogyatkozott hazai állományú ürge a rövid füvű gyepterületek lakója. Legelőkön vagy repülőterek rendszeresen kaszált területein találja meg életfeltételeit, bár napjainkban ismerünk autópálya rézsűjében vagy bevásárlóközpont parkolójának nyírt pázsitján élő kolóniákat is (ez utóbbiak azonban mindig kényszerűségből, jobb híján választott élőhelyek).
A Kelet-bükki Tájegység területén napjainkban ismert öt ürgeállomány közül a fentebb említett az egyetlen reptéren élő, a másik négy legelőkhöz kötődik. Ez utóbbiak közül a legnagyobb létszámú – a szirmabesenyőitől idei felmérések alapján nem sokkal elmaradó –, legstabilabb kolónia a Bükkalján, Tard községtől keletre, az úgynevezett Száraz-tó-dűlő kiterjedt legelőin él. A Száraz-tó területe része a Natura 2000 hálózatnak. Régebben, a 20. század közepéig ez a legelő közvetlenül érintkezett a többi bükkaljai legelővel, a délre futó vízfolyásokat kísérő gyepeknek köszönhetően még a Borsodi-sík legelőivel is.
