„Már becsomagoltuk az ajándékokat”

Hiába ment nyugdíjba 8 évvel ezelőtt Czikó Benjámin, egy hetet sem bírt ki munka nélkül. A mai napig a gyermekvédelemben dolgozik, pedig már 68 éves. Jelenleg a Benita Nevelőszülői Hálózat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi szakmai vezetője, de korábban 10 évig vezette a Fóti Gyermekvárost. Azt mondta az Északnak, a gyermekvédelem nem foglalkozás, nem is hivatás, hanem életforma. És még vannak tervei.

A rendezett körülmények között élő emberek keveset tudnak azokról a gyerekekről, akiket kiemelnek a családjukból, és azokról a nevelőszülőkről is, akik befogadják őket. Miként kerülnek a gyerekek a nevelőszülői hálózatba?

Elöljáróban hadd mondjam el, hogy megyénkben 7 nevelőszülői hálózat működik, mi vagyunk az egyik. A Benita Nevelőszülői Hálózat központja Debrecenben van, az alapító fenntartó pedig a Debreceni Baptista Gyülekezet. Öt megyében működik a hálózatunk. Borsod-Abaúj-Zemplénben 3 évvel ezelőtt kezdtük a munkát, és jelenleg ott tartunk, hogy 90 nevelőszülőnél 240 gondozott gyermek nevelkedik csak a Benitán belül. A kérdésére visszatérve azt kell tudni, hogy a magyar gyermekvédelmi rendszer két nagy területre osztható. Az egyik az alapellátás, a másik pedig a szakellátás. A nevelőszülői hálózat a szakellátáshoz tartozik. Tehát ahol az alapellátás eszközei nem érték el a kívánt célt, és a gyerekek továbbra is veszélyeztetettek, őket muszáj kiemelni a családjukból. Ez általában gyámhatósági intézkedések következtében történik meg.

Hogyan dől el, hogy melyik gyermek melyik nevelőszülői hálózathoz kerül?

A szakellátás központi szerve megyénkben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat. Régen úgy hívták, hogy GYIVI, talán sokan még így ismerik. Ide érkeznek be a családjukból kiemelt gyerekek és a körülményeikről szóló dokumentációk. A szolgálat elhelyezési csoportja nyilvántartja, hogy hol vannak üres férőhelyek, és ennek megfelelően keresi meg a különböző szolgáltatókat a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban. 0-tól 18 éves korú gyerekekről, fiatalokról beszélünk. A jogszabály szerint a 12 év alatti gyermekeket mindenekelőtt nevelőszülői hálózatban kell elhelyezni. Ez alól azonban vannak kivételek. Például, ha a gyermek egészségügyi, mentális és egyéb állapota miatt a nevelése nem megoldható nevelőszülőnél, hiszen ezeknek a gyerekeknek speciális szakértelemmel rendelkező felnőttekre van szükségük. Tehát a szakszolgálat keresi meg a különböző nevelőszülői hálózatokat, de én is leadom a szolgálatnak minden hónapban, hogy hol vannak üres férőhelyek. A nevelőszülők elmondják, hogy milyen korú és nemű gyermeket fogadnának szívesen. Ezt igyekszünk figyelembe venni, de az az igazság, hogy nem mindig sikerül. Ugyanis a szakellátásban azt a kulcs­szót szoktam használni, hogy szükségletorientáció. Azt értem ezalatt, hogy nem a nevelőszülőnek keresek gyermeket, hanem a gyereknek keresek nevelőszülőt. A kettő pedig egyáltalán nem ugyanaz. Nekünk a gyermek szükségleteit kell elsősorban figyelembe vennünk.

Mennyire nehéz a csecsemőket nevelőszülőknél elhelyezni?

Sajnos megyénkben rendkívül magas azoknak a 0–3 éves korú csecsemőknek és kisgyermekeknek a száma, akiket nevelőszülőknél kellene elhelyezni. Ez a korosztály szakmai nyelven életkoránál fogva különleges szükségletű. Az ilyen kicsik befogadása mindig sokkal több odafigyelést és szakértelmet igényel a nevelőszülőktől, mint a nagyobb gyerekeké. Mivel számomra a gyermekek szükséglete az elsődleges, úgy alakítjuk a hálózatunkat, hogy a picik befogadását vállaló nevelőszülőkre fókuszálunk. Megvizsgáljuk, hogy rendelkeznek-e a szükséges feltételekkel. Az egyik feltétel például az életkor. A jogszabály szerint a nevelőszülő és a befogadott gyermek életkora között maximum 50 év lehet. Így például egy 58 éves nevelőszülő nem fogadhat be csecsemőt, mert ha a kicsi hosszú évekig vele marad, akkor mire a gyerek felnő, a nevelőszülő már matuzsálemi korú lesz. Ezt a szabályt tehát rendkívül jónak tartom.

Találkoztam már kivételekkel.

Valóban lehetnek kivételek, hiszen a csecsemőkorosztályt kivéve ritkán fordul elő, hogy egyesével kerülnek be a gyerekek a szakellátásba. Alapvető célunk az is, hogy a testvéreket egy családnál helyezzük el. Ebben az esetben feloldódhat a nevelőszülő életkorára vonatkozó szabály. Azonban egyre nehezebb egy családban elhelyezni a testvéreket. Csak egy példa: nem ritka eset, amikor hatos-hetes testvérsor kerül be a rendszerbe. Akad rá példa, hogy ők mind egy nevelőszülőhöz kerülnek, de általában képtelenség egy családot ekkora teherrel sújtani. Ezért ilyenkor megvizsgáljuk, hogy azon a településen nincs-e másik nevelőszülő, akinél elhelyezhetnénk a testvérek egy részét. Már csak azért is, hogy a kapcsolattartás minél könnyebb legyen a gyerekek számára.

Általában egy-egy nevelőszülő hány gyermeket vállal?

Ha a nagy átlagot veszem, akkor azt mondanám, hogy kettőt. Pontosabban kettő és három között mozog. Hiszen a nevelőszülőknek komoly feltételeknek kell megfelelniük. Például megfelelő lakhatási körülményeket kell biztosítaniuk. A hálótérben egy gyerekre 6 négyzetméternek kell jutnia, és egy szobában csak azonos nemű gyerekek helyezhetők el. Ha van egy 5-ös, 6-os vagy 7-es testvérsor, nagyon ritka, hogy azonos neműek lennének. Akkor már eleve nem is egy, hanem több helyiséget kell biztosítani az elhelyezésükhöz.

Az utóbbi években nem egy polgármester hívta fel a figyelmet, hogy a településükön egyre több az úgynevezett megélhetési nevelőszülő. Lehetséges az, hogy valaki csak megélhetési lehetőséget lát ebben a komoly feladatban?

Ismerős a történet. Ezt a szakmában úgy hívjuk, hogy Árvácska-szindróma. Móricz Zsigmond Árvácska című regénye után, de irodalmi példák tömkelegét lehetne hozni erre a jelenségre. Gondoljunk csak például József Attila gyermekkorára. Azonban a polgármesterek véleménye meglehetősen egyoldalú. Hiszen aki foglalkozásként a nevelőszülőséget választja, az a 365 munkanapos és napi 24 órás munkarendet vállalja. Ezért pedig nincsenek túlságosan megfizetve. Azt szoktam mondani, hogy bárki, aki megfelel a feltételeknek, kipróbálhatja a nevelőszülőséget. Aki ezt vállalja, nemcsak a munkáját, az odafigyelését, a szeretetét adja, hanem a saját tulajdonú ingatlanát és használati cikkeit. Gondoljunk csak bele, hogy 3-4-5 gyerek mellett milyen amortizáció éri a lakást, és hányszor kell beindítani egy héten a mosógépet! Ezért nem vállalja szívesen senki a gyermekvédelmi intézmények működtetését, mert ott rendkívül sokba kerül a karbantartás, a felújítás. Úgy gondolom, hogy a nevelőszülők előtt megemelhetjük a kalapunkat, minden tiszteletem az övék. Ráadásul a gyermekek befogadásával a saját életét kitárja, nyitva ajtó-ablak. Mert hozzá bármikor benyithat a nevelőszülő-tanácsadó, a gyám, tehát idegen emberek bármikor beleláthatnak az életébe, az intim családi életébe is. Nem mindenki örülne ennek. Ezért dühít fel, ha valaki azt mondja, hogy pénzért lesz valaki nevelőszülő. De még azt is hozzátenném, hogy a nevelőszülői jogviszony ma már foglalkoztatási jogviszonynak számít. Ha én polgármester lennék, kifejezetten örülnék, hogy a településemen egy embernek megoldódott a foglalkoztatási helyzete. Csak nem mindenki gondol erre. Persze vannak rendkívül együttműködő polgármesterek is.

„Aki foglalkozásként a nevelőszülőséget választja, az a 365 munkanapos és napi 24 órás munkarendet vállalja”

Czikó Benjámin

Átalakulóban a nevelőszülői hálózat. Jó irányba halad?

Valóban, épp ezekben a hetekben történik az átalakulás. Korábban a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnak is volt önálló nevelőszülői hálózata. Ezt megszüntették, és most már kivétel nélkül minden hálózat valamelyik egyház fenntartásába került. Tehát az állami nevelőszülői hálózat megszűnt. Erről megvan a véleményem, de ami problémát jelenthet, hogy a nevelőszülői hálózatba ritkán kerülnek be a 13-14 évesnél idősebb, súlyos devianciával (normákat megszegő) terhelt gyerekek. Mert hisz a nevelőszülőknek is van családjuk, amit védeniük kell, így nem szívesen vállalják ezeknek a gyerekeknek a nevelését. Marad a gyermekotthoni vagy lakásotthoni elhelyezés. Az egyházi szervezetek, tisztelet a kivételnek, nem szívesen vállalják például lakásotthonok működtetését, mert a nevelőszülői hálózat viszonylag a legrentábilisebb. Ez viszont borítja a rendszert. És most megint visszatérnék ahhoz a kulcsszóhoz, hogy szükségletorientáció. Ugyanis a serdülőkorban lévő, problémás gyerekeknek egyre nehezebb megfelelő férőhelyet találni. Ebből pedig az következik, hogy a nevelőszülői rendszer önmagában nem tudja megoldani a gyermekvédelem nehézségeit. Mert a problémás, deklasszálódó (lecsúszó) fiatalok számára meglehetősen szűkös a megfelelő intézményi férőhely.

Tudnak-e nyaralni, pihenni azok a családok, akik gyermekeket fogadtak be?

Nem csak azt várom el a nevelőszülőktől, hogy professzionális szinten végezzék a gyerekek gondozását, nevelését. Pontosan tudom, hogy ahol már 4-5 gyerek van, megnő a nevelőszülői kiégés veszélye. Egy 6-7 tagú család nehezen tud eljutni pihenni, kikapcsolódni. Épp ezért a Benita Nevelőszülői Hálózat Bogácson vásárolt egy üdülőt. Itt nyaralhatnak a gyerekek, addig a nevelőszülők pihenhetnek, de akár az egész család is igénybe veheti ezt a kikapcsolódási lehetőséget. Erre nagy szükség van, hiszen a hálózatnak vannak olyan tagjai is, akik már 10 éve nevelőszülők.

Úgy tudom, az egész életét a gyermekvédelemnek szentelte.

Negyven éve vagyok a gyermekvédelemben, következésképpen a nevelőszülői hálózaton kívül a gyermekvédelem egésze érdekel. A GYIVI-t igazgatóként 13 évig irányítottam. 2012-ig, a nyugdíjba vonulásomig pedig 10 évig a Fóti Gyermekvárost vezettem. Tehát van rálátásom a rendszerre innen is meg onnan is. A kollégáimnak azt szoktam mondani, hogy aki a gyermekvédelemben dolgozik, annak nem foglalkozása, de nem is hivatása van, hanem ez egy életforma. A saját példámat hozhatom erre. Hiába mentem nyugdíjba 8 évvel ezelőtt, egy hetet sem bírtam ki munka nélkül. A mai napig a gyermekvédelemben dolgozom, pedig már 68 éves vagyok. És még vannak terveim. Ezt most a Benita hálózaton belül tudom megvalósítani. Legalábbis úgy látom, hogy ebben partner a fenntartó, a Debreceni Baptista Gyülekezet.

Melyek ezek a tervek?

Mint említettem a Benita viszonylag „fiatal” szervezet a megyében, mintegy hároméves múltra tekint vissza. Ebből következik, hogy bőven akad még olyan célkitűzés, amit érdemes megvalósítani ahhoz, hogy a szükségleteknek megfelelő jól működő, professzionális hálózatot működtethessünk. Ez nem csak a hálózat mennyiségi bővítését jelenti számomra, ezzel párhuzamosan fontosnak tartom a tartalmi munka, a szakértelem tudatos fejlesztését. Indokoltnak tartom a szakmai protokollon túl az alkalmas, új nevelőszülők kiválasztásának kérdéskörét. Olyan komplex vizsgálati metodikát szeretnénk bevezetni a nevelőszülőnek jelentkezők kiválasztásában, ami az alkalmasság, a szükséges kompetenciák felmérésének szempontjából a lehető legpontosabb képet adja. A működő nevelőszülők esetében szintén egy olyan programot szeretnénk összeállítani, ami hatékonyan segíti őket a gondozó-nevelő munkában, megvédi őket a „kiégéstől”.

Közeledik a karácsony. Hogyan készülődnek az ünnepre?

Épp szerdán voltunk mindannyian Debrecenben karácsonyi ajándékokat csomagolni. A fenntartónk vásárolja meg az értékes ajándékokat. Karácsonyi hagyomány az is, hogy ilyenkor választjuk meg az év nevelőszülőjét. Nagyon becsülöm a fenntartónk azon szemléletet, hogy mindent a nevelőszülőkért, mindent a gyermekekért. Benita. Ez egyébként görög eredetű szó, azt jelenti, áldott.

(A borítóképen: Czikó Benjámin negyven éve dolgozik a gyermekvédelemben)