„Minden gyermek a szívem egy darabja”

Török Valéria felnevelt 4 gyermeket, majd amikor úgy érezte, hogy nagyon üres a ház, meglátott egy hirdetést az Észak-Magyarországban: nevelőszülőket keresnek. Kicsit dilemmázott, mert az első perctől úgy gondolta, hogy ha hozzá kerül egy gyermek, nem lehet őt csak úgy visszaadni. Azonban kiderült, Valéria anyának született. Nemrég vitte haza huszonötödik nevelt gyermekét, egy pár hetes kislányt. A nevelőszülőség 9 éve alatt 11 gyermeket adott sikeresen örökbe, egy nagykorúvá vált, öt gyermeket pedig hazagondozott, ami azt jelenti, hogy a gyerekek visszakerülhettek vér szerinti szüleikhez.

Szerény körülmények

Milyen lehet gondozni, ápolni, szeretni egy kisgyermeket, aztán fájó szívvel elválni tőle? Ezt is megtudtuk.

Harsányi otthonukban látogattuk meg nemrég a nem mindennapi családot. Valéria és férje jelenleg 4 kisgyermeket nevelnek. A legidősebb a 4 és fél éves épp óvodában volt, a 6 hetes pici lány pedig kórházban, mert kiütések jöttek ki rajta. Azonban így sem volt unalmas az az egy órácska, amit ott töltöttünk, hiszen a kétéves Dávid és 5 hónapos kisöccse folyamatos figyelmet igényelt.

Valéria azt mesélte, hogy neki sem volt könnyű gyermekkora, mert a szülei sérültek voltak, emiatt szerényen éltek. Azonban tisztességesen felnevelték őt és az öccsét, taníttatták őket.

– Én postaforgalmit végeztem, a postánál dolgoztam, de aztán jöttek a gyerekek. Két lányom és egy fiam született, majd a második férjem hozott a házasságba egy 9 éves kisfiút, akinek nagy szüksége volt édesanyára. Így aztán én itthon maradtam, ma úgy mondanák, hogy főállású anyaként, persze akkor még nem volt ilyen státusz, és gondoskodtam a gyerekekről. Már a legkisebb is egyetemre járt, amikor megláttam azt a bizonyos hirdetést, és eldöntöttem, nevelőszülő leszek. Persze nem egyik percről a másikra, hiszen nagyon sok kérdés merült fel bennem. Mi történik, ha a gyermek nem illik a családunkba? Mi lesz, ha lebetegszem? Akkor ki gondoskodik róla? Azonban a Benita Nevelőszülői Hálózat munkatársai készségesen segítettek, és 2011-ben megkaptam az első gyermekemet, egy 12 éves kisfiút, majd rögtön egy csecsemőt. A kisfiú, soha nem felejtem el, egyszer azt mondta nekem, hogy ő olyan, mint egy alap nélküli ház. Úgy érezte, nem tartozik sehová, de nálunk maradt 18 éves koráig – idézte fel a kezdeteket Valéria.

Küldik a videót

Azzal folytatta, hogy aztán jöttek sorra a gyerekek. Ha valamelyik kicsi örökbe adható, akkor a hivatalos procedúra másfél – két év alatt lezajlik, és akkor jönnek az örökbefogadó szülők. Ez mindig óriási izgalom. Milyenek lesznek, hogyan fogadja majd őket a gyerek?

– De eddig kedvezőek a tapasztalataim, a nevelőszülői hálózat munkatársai jól össze tudják fésülni a szülőt és gyermeket. Nehéz persze a kicsitől elválni, hiszen mindegyik a szívem egy darabja, de az megnyugtat, hogy szinte mindannyiukról tudok, mert az örökbefogadó szülők tartják velem a kapcsolatot. Nagy boldogság, amikor küldik a videót, hogy az egyik nevelt gyermekem gyönyörűen hegedül, a másik ügyesen táncol, a harmadiknak pedig felfedezték a csodálatos énekhangját, és énektanárhoz jár. Ennél nagyobb öröm nincs, hogy tudom, jó helyen vannak azok az apróságok, akik első éveiket nálam töltötték. Hogy ne okozzon számukra problémát később, ki kicsoda, mi a férjemmel mamának és papának hívatjuk magunkat, az örökbefogadó szülők pedig az anya és apa – sorolta Valéria, majd a másik szobából előhozta a fényképeket. Minden nevelt gyermekéről van fotó, szépen bekeretezve. Ki sem fogyott a szóból, hogy melyik gyermek miért különleges, mi lett vele, és már hány éves. Mintha egy nagymama dicsekedne az unokáival. Ez nem is csoda, hiszen Valéria már 55 éves, de úgy gondolja, hogy ha bírja erővel, 10 évig még szeretne nevelőszülősködni.

Kis okostojás

Pedig nem egyszerűek a napok négy kisgyermekkel. A munkaidő évi 365 nap és napi 24 óra.

– A kicsik korán kelnek, reggel 6 körül. Tejcsi, kakaó, aztán indulás az óvodába. A kétéves Dávidot is viszem magammal, a csecsemőkre addig a férjem vigyáz. Dáviddal visszajövünk, és a délelőtt játékkal, levegőzéssel telik. Aztán ebéd, majd alvás. Ilyenkor főzök. Akkor nem tudok, amikor ébren vannak a gyerekek, mert figyelni kell rájuk, és a nagyobbak magukra ránthatnak valamit. Este 7 körül fürdés, vacsora, majd megpróbálunk aludni. Szerencsére van segítségem, ha valamilyen ügyet el kell intéznem. Egy aranyos, nyugdíjas ápolónő, akit imádnak a kicsik, a férjem is besegít, a nővére pedig az első szóra jön, mert ő is nagyon szereti a gyerekeket – avatott be bennünket a mindennapjaikba Valéria.

Óvodás „gyermekét” úgy dicsérgette, mint egy igazi édesanya.

– Angol tanfolyamra jár, mert felfedeztük, hogy az internetről magától elkezdte tanulni az angol szavakat. De focizni is jár, és 125-ös az IQ-ja. Ő a mi kis okostojásunk. Azt mondta, hogy fantasztikus matematikus lesz – nevetett Valéria.

Elmesélte azt is, hogy a tavaszi, digitális oktatás idején volt egy iskolás ,,gyermeke” is, ami kemény időszak volt. Azonban a nevelőszülők bármikor kérhetnek segítséget akár telefonon is a nevelőszülői tanácsadótól vagy a gyámtól.

Valériától végül azt kérdeztük, van-e ennél szebb foglalkozás. Mint mondta, ez nem is foglalkozás, hanem megszállottság.

– Mert a nevelőszülőséget nem lehet „lerakni”, hogy ma még az voltam, holnap már nem leszek az. Ilyet el sem tudok képzelni – fogalmazott.

(A borítóképen: Török Valéria és férje Zoltán. A nevelőszülők munkaideje nap mint nap 24 óra)